Szolgálat 44. (1979)
Az egyház szava - Pázmány Péter pünkösdi prédikációjából
felgerjeszté az Apostolokat: nagy zúgó és sebessen-fúvó szelet támaszta reájok, mely a tüzet az egész világra terjesztené; és megégetvén a hamisságok, bálványozások, istentelen erkölcsök tövissét, az Evangélium ekéjéhez készítené e világot: hogy az-után, ama mennyből hozott jó mag, az Isten Igéje, belévettet- nék, felnevekednék és bévségesen gyümölcsöznék. A föld első teremtésében a Szent Lélek vette-el magtalanságát a földnek és víznek (Tér 1,2): ő tette tenyészővé, elevenítő magvának erejével. Amit akkor a külső és látható elementomok szépítésében cseleküvék a Szent Lélek, azont cselekedte Pünköst napján az emberek leikével. Mert ő, Spiritus vivificans, elevenítő lélek: mihent világra bocsáttaték, mingyárt megújula, megszépűle, az üdvösséges életre, a szent és tekélletes erkölcsökre megelevenedék ő-általa a világ. Másik ereje a tűznek: hogy az igen lágy földet, mellyet egy szalmaszállal által-lyuggathatsz, erős téglává, cseréppé tészi, kővé változtattya. Hová lehet lágyab és gyengéb edény az Apostolok-nál, a Szent Lélek vétele-előt? Péter, aki feje vala a többinek, egy leány szavára esküszik, átkozódik, hogy nem isméri Christust: minnyájan bérekeszkedtek (bezárkóztak), félelmesek, gyengék voltak, valamíg mennyei tűzzel meg nem keményedének. De mihent ezzel a tűzzel megmelegedének, bátorodván és vastagodván, nem-csak szókat, hanem veréseket és vér-ontásokat-is örömmel szenvedtek, bátran dicsekedvén, hogy sem élet, sem halál el nem szakaszt minket az isteni szeretettül (Róm 8,35kk). Menyi ezer gyenge szűz leányzók; menyi gyarló és apró gyermecskék; menyi gazdag urak és bölcsek, örömmel mentek a halálra Christusért? Köszönnyük annak, hogy a mennyei tűz megkeményítette és törhetetlenné tette a gyenge lágy földet. Nem-csak a tűrésben, hanem a cselekedésben-is csudálatos erősségek volt az Apostolok-nak, ettűl a mennyei tűztűl. Láttyátok-e a nagy álgyút, valamíg tüzet nem adnak gyújtó lyukába, semmit nem ront; semmi ereje nincsen; akár- mely gyermek körűle forog és kezét vagy fejét beléje tészi; de, mihent a tűz megilleti gyújtó lyukát, rettenetes pattanással kőfalokat ront; és valamit előtte talál, földre dőjti, ontya. Illyenek valónak az Apostolok; a Szent Lélek vétele-előt semmi erejek nem volt: de, mihent a mennyei tűz bennek felgyújtaték, senki ellenek nem álhata. A Szent Lélek tüze, az Apostolok szűvében meggyúladván, lángját szájokon kibocsátotta; és ennek gyors indúlattyát senki meg nem tartóztathatta. Harmadik tulajdonsága a tűznek: hogy, noha meg nem lágyíttya, amit a melegség keményített, hanem inkáb keményíti: de, amit a hideg keményít, azt a tűz elolvasztya. Panaszkodással mondotta régen Isten, hogy az emberek szíve gyémánt keménységre jutott. De, mihent a Szent Lélek tüze megillető ezt a keménységet: megolvadának a jegek; meglágyulának a vasak; elváltozá- nak a kemény szívek (Zsolt 147,18; Ez 36,26). Ki nem tudgyá, mely kemény vala a Szent Pál szíve, mikor a híveket öldökli-, mészárollya-vala? de mihent a Szent 64
