Szolgálat 44. (1979)
Az egyház szava - Pázmány Péter pünkösdi prédikációjából
Menjetek énekelni Mielőtt elköszönnénk tőletek, azt is meg akarjuk mondani nektek: nem vagytok túlságosan kicsinyek ahhoz, hogy építsétek az Egyházat. Segítsetek, hogy nagy család legyen, ahol minden ember úgy érzi: várják és befogadják. Közösen segítsétek egymást. Fedezzétek föl, hogyan vagyunk együtt az Egyházban és hogyan segítjük testvériesen egymást. Kiáltsátok ki hangosan örömötöket, hogy éltek, nőttök, szerettek. Nagy üzenet ez mindenki számára. És ahogyan a zsidó gyerekek ünnepelték Jézust Jeruzsálembe érkeztekor, fogadjátok ünnepelve a közöttünk élő Urat, s mondjátok el mindenkinek a Pápa szavait: „Ne féljetek! Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat Krisztusnak!“ így minden város és minden ország — a ti segítségetekkel is — barátságosabb és testvéribb lehet. Menjetek és énekeljétek bele mindenkibe az új világot váró reményeteket. Üdvözlünk és megáldunk valamennyiteket és kedveseiteket is. A ti püspökeitek Róma, 1979. április 8, Virágvasárnap PÁZMÁNY PÉTER PÜNKÖSDI PRÉDIKÁCIÓJÁBÓL Mely drága ajándékokkal ékesíttetik, akinek Szent Lélek adatik Bévebben ismérteti a Szent írás, bennünk-való cselekedetit a Szent Léleknek, mikor ötét víznek és tűznek nevezi: mert az ellenkező elementomok viaskodó tulajdonságaival és cselekedetivel, azon egy Szent Léleknek a hívekben, sok csodálatos cselekedeti ismértetnek: mellyekkel melegít az isteni szeretetre, hidegít a világi dolgokra: nedvesít az üdvösséges gyümölcsözésre, szárazt a testi indúlatokra: felemel a mennyei kívánságokra, alányom a magunk alázatára. Egy szóval: miképpen testi életünkre, tűznél és víznél semmi nincs hasz- nosb; úgy, a mi lelkünk javára, semmi hasznosb és szükségesb nincsen a Szent Léleknél. Először azért: önnön-maga Christus, víz-nek nevezi a Szent Lelket (Jn 7,38). Nem záporesőből áradott pataknak, vagy álló-víznek; hanem eleven forrásból eredeti folyó-víznek, mely szűnetlen foly és mindenkor újabb vízzel bévelkedik. Első és legszükségesb haszna a víznek: hogy nem gyújtya, mint némely italok, hanem elóltya szomjúságát, a ki issza. Ezt a tulajdonságot dícsíri Christus abban a vízben, mellyet ő ád: és azt mongya; hogy tellyességgel mególtya lelki szomjúságunkat (Jn 4,13). A mi lelkűnkben két-féle szomjúság vagyon: eggyik ártalmas; mert betegségből származik: úgy-mint a világi gazdagságok, böcsülle- tek, gyönyörűségek kívánsága; mely soha ezek italával meg nem szűnik. Azért ezt a szomjúságot, a Szent Lélek Isten vize akkor óltya-el, mikor meggyógyíttya betegségünket és szájunk ízit úgy megváltoztattya, hogy útállyuk, amit eléb 62
