Szolgálat 44. (1979)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Giorgio La Pira

teit is, és azokat összevetette a katolikus ember- és társadalomtannal. Ennek az előadássorozatnak a gyümölcse lett két könyve: Társadalmi hivatásunk és A politika előfeltételei. Az első munkában tárgyal a keresztények társadalmi felelősségéről, majd bemutatja a modern társadalom- és államelméleteket, és irányelveket nyújt megítélésükhöz. Az emberi személy és a társadalom viszonyát elemezve a pápák szociális tanítására támaszkodik. A politika előfeltételei c. könyvében pedig abból indul ki, hogy minden politikai mozgalomnak mozgató princípiuma egy metafizika és metapolitika, vagyis hátterükben teljes világnézet húzódik meg. Az egyes mozgalmak bemutatása során a következő témákat tárgyalja: Isten, a világ, az ember, a társadalom, a történelem. Végül azt bizonyítja, hogy szükség van a keresztény szellemtől ihletett politikára.

1947-ben jelent meg Az emberi személy értéke címmel doktori disszertációja. Említettük már, hogy ezt Szent Tamás „teljes humanizmusa“ ihlette. Antropológiájában rámutat a materialista és idealista monizmus tarthatatlanságára, kifejti az emberi személy transzcendens értékét és azt bizonyítja, hogy az állam vagy a társadalom önmagában nem lehet cél: az emberhez vannak rendelve, a személy anyagi és lelki javát kell szolgálniok.

A fasizmus éveiben visszavonult a politikától, és csak a tudományos munkának élt. Mussolini bukása után, amikor már elkezdődött a parlamenti élet, a keresztény demokráciához csatlakozott. 1946-ban a firenzei körzet képviselője lett. 1950-ben De Gasperi 6. kabinetjének helyettes államtitkára volt a munkaügyi minisztériumban. 1951-ben Firenze polgármesterévé választották. A keresztény demokrata párt balszárnyához tartozott, küzdött a szociális reformokért. „Politikus misztikusnak“ nevezték. Kereste a párbeszédet a kommunistákkal. Ezért sok ellenfele volt a különböző pártokban. Firenzét a világbéke-mozgalom központjává akarta tenni. Levelezett Hruscsowal, Nehruval, U Thanttal, Titóval stb. Bejárta a világot mint a béke hírnöke Kairótól Moszkváig és Hanoiig. Ismételten újraválasztották Firenze polgármesterének. Az „Études Méditérranéennes“ c. francia folyóirattal együtt szervezte az ún. „Colloquio mediterraneo“-t, hogy az arab világ és Izrael (meg a nyugateurópai országok) között a béke útját egyengesse. 1959-ben látogatott el Moszkvába; egy évvel később pedig Assziszi Szent Ferenc nyomdokait követve bejárta Közép-Keletet, a Szentföldet. 1965- ben Észak-Vietnamba utazott és találkozott Ho Chi-minhhal.

Élete a lehető legegyszerűbb volt; a „poverello", Isten Szegénykéje példáját követte. 1977. november 5-én hunyt el Firenzében.

Számos olyan epizódot mesélnek el róla, amelyekből össze lehetne állítani G. La Pira „Fioretti“-jét, „virágoskertjét“. Jóakarat, testvéri szellem, derű jellemezte. „Sok ellensége volt, de számára senki sem volt ellenség, kivéve a nyomor és a munkanélküliség“, mondotta róla P. Ricotti domonkos, aki a S. Marcó- ból oly jól ismerte. (La Pira ide járt misére.) íme egy kis epizód „ferences“ szegénysége jellemzésére. Mint a firenzei egyetem fiatal professzora meghívást

46