Szolgálat 44. (1979)

Tanulmányok - Szőllősy Julianna: Nevelődés és ránevelés a csend ajándékaira

Mindezt azonban mint napról napra megújuló ajándékot kapjuk, mint a zsidók a mannát a pusztában. Mint drága kincset, cserépedényben hordozzuk, amely minden pillanatban darabokra törhet.

Végérvényes, teljes gyógyulásunk akkor következik majd el, mikor „a mindenkinél emberibb ember“, a dicsőséges Emberfia megjelenik, hogy feltámadt emberségének hasonlóságára újjáteremtsen. Akkor leszünk igazán emberré: emberségünk minden rétegében, testestől, lelkestől szeretjük majd Krisztust önmagában és Testének minden tagjában.

Szőllősy Julianna

NEVELÓDÉS ÉS RÁNEVELÉS A CSEND AJÁNDÉKAIRA

Meditáció, elmélkedés, szemlélődés közkeletű szavak ma. Divat lett meditálni, japán lótuszülésben, mozdulatlanul próbálgatni az elmélkedést. Vannak, akik csak idegcsillapítónak használják ezt, hogy aztán megnyugodva újra belevessék magukat a munkába. Igényesebb emberek tudatuk elmélyülését, árnyaltabbá válását várják tőle. A vallásos ember ezt is egy lehetőségnek tekinti, hogy a hit kincseihez hozzáférhessen.

De van-e értelme gyerekekkel elmélkedni? Hogy az elején kezdjük: hogyan lehet itt megteremteni az elmélkedés, szemlélődés szükséges előfeltételét, a csendet? Hogyan reagál erre a gyerek? Nem túlzott követelés, oktalan igénybevétel-e ez? Milyen érzés lenne nekem magamnak, ha egy, két, öt, tíz, húsz percig kitenném magam a csend „szavának"?

Sokan el sem tudják képzelni, mi ez, mert sohasem élték át. Hát inkább gyakorlati tevékenységek felé fordulunk, birkózunk tőlünk telhetőleg az éppen soron levő feladatokkal; és a gyerekek is nagynehezen megbirkóznak a saját feladataikkal, munkájukkal, a napi reggeli versenyfutással, a szülőktől, tanítóktól és pajtásoktól lenyelt bosszúsággal.

De az elképzelhetetlen, amit még sosem éltünk át, nem rejti-e magában azt az esélyt, hogy valami elképzelhetetlent, újat, soha meg nem tapasztaltat szólít életre bennünk? és talán közelebb visz valamihez, ami elfoglalt életünkből mégis csak hiányzik: saját magunkhoz, ahhoz, amik valójában vagyunk, lehetnénk, lenni szeretnénk.

A meditáció célja és helye a nevelésben

Az ember ősidőktől fogva keresi önmagát, énje megvalósítására tör. Ma ez a keresés roppant erővel tőrt fel újra. Különféle meditációs technikákkal kísérletezünk, keletiekkel és nyugatiakkal, keresztényekkel és nemkeresztényekkel. Hiszen érezzük, micsoda erőpróba elé állít bennünket mindennapi kötelessé37