Szolgálat 44. (1979)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Emberség és életszentség

Az önkéntes lemondás, „keresztvállalás" egyik oka, hogy természetünk még nem gyógyult meg egészen a bűn következményeitől. S z á m o m r a itt és most egyes természetes javak megakadályozzák a szeretet teljes kifejlődését. Ezért lemondok róluk.

Emiatt fordultak el egyes szentek, pl. Szt. Bernét, olyan szenvedélyesen a profán tudás és kultúra művelésétől. (Míg mások, pl. Nagy Szent Albert a profán tudományok művelésében hivatásukat látták). A Szt. Bernáthoz hasonló lelkek úgy érezték, hogy számukra a világi tudományuk művelése lehetetlenné tenné az igazi önismeretet, amely egyedül vezet Istenhez. Mégis, mikor Szt. Bernét a mindent elhagyás és odaadás élménye után újra felbukkan a nyilvános életben, nem tagadja meg klasszikus műveltségét és kifinomult irodalmi ízlését. Mindez lelki teológiájának a szolgálatába áll. Általános igazság ez: a feladott természetes emberi értékek a lelkiélet későbbi szakaszában új, integrált formában gyakran részévé válnak személyiségünknek.

Folytathatnánk a példákat. Az ellenállhatatlan ivásinger miatt az alkoholistának teljesen le kell mondania a szeszes italról, még az ivás társadalmilag elfogadott, jó és kellemes formáiról is. A Krisztusért szüzességet vagy celibátust vállaló keresztény is tudja, hogy a házasság, bár önmagában jó és szent intézmény, az ő istenszeretetét és az Isten Országa iránti odaadását megosztottá tenné. Máskor — gyakran — a lemondás oka nem az istenszeretet megosztottságától való félelem, hanem az Isten jóságának, vagy a felebarát szolgálatának öröme. Az Isten vonzása annyira megrészegíti a lelket, hogy Hozzá képest a világ szépsége és jósága, a házasság vagy tudományos munka minden értéke elhalványul, „szemét“-nek, „szalmádnak tűnik (vö. Fii 3,7-8). Másvalakit Krisztus szeretető a szegényekben annyira magával ragad, hogy javai kiosztása közben észre sem veszi, hogy önmaga mennyi szükséget szenved.

Sokszor a természetes értékekről való lemondás a másik ember bűnei miatt történik. így a vértanút mások bűnei juttatják halálba. Hogy hitéhez hű maradjon és az őt gyűlölők lelkét megmentse, nem marad számára más út, mint hogy elszenvedje a halált, minden természetes érték radikális elvesztését.

Végső fokon a lemondás, a keresztvállalás mindig a szeretet nagyobb, az embert egyedül igazán betöltő javáért történik a szentek életében; nem pedig azért, mert a természet javait — mint sok keleti vallás — önmagukban rossznak tartják.

Láttuk, hogy a kereszt révén Krisztus szeretete hogyan gyógyítja az emberi természet alapbeállítottságát: kigyullasztja a szeretet a lélekben, áthágatja vele az önátadás korlátáit. Ezen a földön azonban a gyógyulás mindig csak folyamat, sohasem befejezett tény. A földi életben a szeretet nem tudja egészen integrálni, egységbe foglalni az ember minden ösztönös hajlandóságát. Sokszor hősies erőfeszítések ellenére is mennyi ideges türelmetlenség, agresszivitás, kisebbrendűségi érzés, esetleg kényszerítő erejű érzékiség és más egyéb szeretetnek ellenálló erő marad az emberben. A hajlamot, esetleg magát a lelki

35