Szolgálat 44. (1979)
Halottaink - Aradi Ignác (Galamb Imre)
szentkeresztre küldte az ősi kolostorba, az akkor még Magyarországon egyetlen szalézi intézetbe. Majd egy évvel később az újonnan megnyílt nyergesújfalui hivatásápoló intézetbe helyezték át. A noviciátust 1922/23-ban végezte el. A kiváló tehetségű fiú gimnáziumi tanulmányai mellett minden szabad idejét zenetanulásra fordította, a szalézi pedagógia egyik nélkülözhetetlen eszközére. A zenekarban már akkor azon a hangszeren játszott, ahol éppen hiányt kellett pótolni. 1927-től 1931-ig, pappá szenteléséig Torinóban, a szaléziak nemzetközi teológiáján végezte tanulmányait. Zenei továbbképzését sem hagyta abba. Itt Don Giovanni Pagello, a torinói San Giovanni templom szalézi karnagya, a zeneművészeti főiskola tanára volt irányítója. Elöljárói az újmisés papot az esztergomtábori szalézi fiúnevelő intézetbe, a kis .Fiúk városába“ küldték. Itt tág teret kapott a zenei élet kifejlesztésére. Rövidesen szép eredményeket ért el, pedig beutalt árva, elhagyott fiúk között dolgozott. Többször fellépett velük Esztergomtáborban, Dorogon, Budapesten, sőt a rádióban is. Elöljárói óhajára 1935—38 között elvégezte a zeneművészeti főiskolán az egyházi karnagyképzőt. 1940-ben a két évvel előbb fölszentelt szombathelyi Szent Kvirin szalézi templomba helyezték. Itt bőséges tér kínálkozott mind a templomban, mind a kultúrteremben a zenei élet kifejlesztésére. Schmidt Mihály meg is felelt a várakozásnak. 1946-ban az akkor már működő ifjúsági kórus mellé felnőttekből vegyeskart és zenekart szervezett Szalézi Kórus néven. .Ez volt Szombathely legnagyobb létszámú egyházi ének- és zenekara; egyúttal az első egyházi zenekar, amelynek saját fúvós zenészei voltak, mégpedig elég nagy létszámban — írja Szigeti Kilián. — A háború pusztításai után a Sza- lézi Kórus volt az első nagy egyházzenei megmozdulás.“ Nemcsak helyben, hanem vidéken is emelte az emberek lelkét előadásaival. Műsoruk változatos volt. Fokozatosan előtérbe kerültek az új magyar egyházzenei alkotások, saját szerzeményeivel együtt. Nagy érdemeket szerzett a szórakoztatva nevelő színházi előadások rendezése terén is. Szószerint valósította meg a Don Bosco-i pedagógia egyik jelmondatát: .Legyetek vidámak! Tegyetek, amit akartok, csak Istent meg ne bántsátok!“ Darabjai napfényes derűt sugároztak, özönlött a nép a 30—50-szer megújrázott gyermekoperett-előadásokra. Maga Kovács Sándor püspök is hatszor nézte meg az egyik darabot. Saját szavai szerint soha nem vidult olyan felszabadultan, mint ezeken az előadásokon. Mihály atya ezekkel is lelkipásztori munkát végzett. 1951. febr. 4-én a Szalézi Kórus megünnepelte századik szereplését. Utána még 55 alkalommal léptek fel. A kórus 1955-ben feloszlott, mert karmesterének más megélhetés után kellett néznie. Ekkor került a szombathelyi zeneiskolába tanárnak. Egész életében vidámítani akarta a keseredett embereket. A derűs lélek az Istenhez is könnyebben emelkedik fel. Nyugdíjas korában Grácban vállalt karvezetést a szaléziek vezette iparosiskolában. Szinte csak meghalni jött haza az ősi földre, amelynek hűséges fia volt. Az osztrák tartományfőnök meghatva fejezte ki háláját munkásságáért a kriptába helyezés előtt. 1979. febr. 22-én Fábián Árpád megyéspüspök és Winkler József segédpüspök koncelebrált gyászmisét sok pappal együtt a Szent Kvirin templom hajójában elhelyezett ravatala előtt. A templomot megtöltő híveknek homília keretében szólt a megyéspüspök a halott karnagy Istentől kapott szép hivatásáról. Farkas Lajos SDB ARADI IGNÁC (1886—1979) A székesfehérvári egyházmegye káptalanja pár hét alatt három kanonokját vesztette el: Ásguti Ádám volt budafoki kanonokplébánost, Dr. Potyondy Imre fehérvári protonotárius kanonokot, aki 94 éves korában halt meg, és végül Aradi Ignác székes- fehérvári protonotárius kanonokot, aki 93 esztendejével most az egyházmegye nesztora volt. * 103
