Szolgálat 44. (1979)
Halottaink - Schmidt Mihály SDB (Farkas Lajos SDB)
bános és házfőnök korában rendtársai beszédeit a templom kórusán állandóan meghallgatta, utána szemtől szembe véleményezte. Szerzetesi lelkiségét a „vegyes életforma": a tevékenység és az elmélyülés jellemezte. Elmélkedésből a munkába ment, majd ismét visszatért az imába, hogy megpihenjen és újjászülessék. Azok közé a kevesek közé tartozott, akik fiatal éveikben is a kiforrottság jegyeit hordják magukon, és az ifjúság idealizmusát öregségükre sem veszítik el. Ezért életében a kibontakozás jelei kevésbé nyilvánultak meg, és talán ezért bírált meg könnyebben másokat. — Főerényei a közösségben virágoztak ki. Főként a közös munkában és a közös imádságban. Rendtársainál is legerősebben ezt sürgette. Elsősorban lelkipásztor volt. Gyöngyösi teológiai tanári éveiben a harmadrendi igazgató címet is viselte. Munkálkodása az egész Mátravidéket felölelte. Nyári hónapokban járta a környéket, falvak templomaiban misézett, prédikált, a régi tagokat összetartotta, és újakat toborzott. Igazi lelkipásztorrá Szolnokon bontakozott ki. Ezek voltak legalkotóbb és leggazdagabb évei. Plébánosi jogköre szinte az egész várost felölelte. Iskolákban tanított, egyesületeket, énekkart és a plébánia irodáját vezette, vasárnaponként prédikált, megszerettette és felvirágoztatta a liturgikus életet, utolsó útjukra kísérte a híveket. Főpásztora hitoktatási felügyelővé nevezte ki. Provinciánk papjai előtt a szolnoki lelkipásztorkodás csakhamar eszménnyé vált. 1950 után a váci egyházmegye papja és két vidéki egyházközség plébánosa lett. Nyugdíjas éveit ismét rendi keretben töltötte. A két fővárosi és az esztergomi kolostorban élt. Még ekkor is lelkes hitszónoknak, keresett gyóntatónak és örömmel rendelkezésre álló kisegítőnek bizonyult. A szent zene világában rendi vonalon szinte egyedülálló tehetség volt. Tanulmányait a budapesti, bécsi és római zeneakadémián végezte. Zenét és éneket tanított a gyöngyösi ferences teológián, a váci szemináriumban és Róma egyik rendi főiskoláján. E sorok írójának még az 1970-es években is a lateráni bazilika egyik gyóntatója lelkesen emlegette volt tanárát, melegen érdeklődött személye felöl, és olaszos lelkesedéssel küldött neki üdvözlő levelet. Alkotó művész is volt. Négyszólamú, vegyeskarra írt „Tu es Petrus“-ával fogadták 1938-ban az Eukarisztikus Világkongresszusra érkező pápai legátust. „Sanctus Fran- ciscus" c. gyűjteményében feldolgozta a Szent Ferencről szóló breviáriumi himnuszokat, a ferences szentek tiszteletére komponált művével pedig sok-sok hivő szívéhez közel hozta őket. Preludiumos könyve, az „Organum Sanctae Ceciliae" egyik legértékesebb kompozíciója. Évek hosszú során át az Országos Cecília Egyesület alelnöki tisztét töltötte be. A kórházba kísérő rendtársa e szavakkal búcsúzott tőle: „Polikárp atya, imádkozunk érted." A nagybeteg halkan, a tőle megszokott udvariassággal így válaszolt: „Köszönöm, köszönöm, Atyám!" Zenei alkotásai túlélik a mestert. Temetési szentmiséjén is — amelyet tartományfőnöke és 14 rendtársa koncelebrált — az esztergomi ferences gimnázium énekkara és az orgona több eredeti alkotását szólaltatta meg. Confrater SCHMIDT MIHÁLY SDB (1906—1979) Futótűzként terjedt a gyászhír: „Meghalt a karnagy úr!" Fáradtságot nem ismerő életének szívinfarktus vetett véget febr. 14-én. Mors sacerdotalls .. . Életének utolsó pillanatáig dolgozott. „Nem akarom a halál testvért tétlen kézzel várni" — idézte jan. 28-i levelében Assziszi Szent Ferenc mondását. , 1906. dec. 20-án született Dorogon. Hlond Ágoston tartományfőnök, a későbbi lengyel bíborosprímás vette fel Don Bosco magyar fiai közé jelöltnek 1918-ban. Péliföld102
