Szolgálat 43. (1979)

Eszmék és események - A honfitársait gondozó magyar pap néhány gondolata († Pfeiffer Miklós)

kell vele. Aki világi hivatást akar választani, állást változtatni, valakiben megbízni, házasodni, annak sincs más lehetősége, mint komolyan megvizsgálni magát, és azután hittel, bizalommal dönteni. Csak ez emberi. Ha valaki sohasem tudja magát elhatározni, sohasem képes dönteni, az az éretlenség vagy betegség jele. Aki hangokra, különös eseményekre, lenyűgöző megvilágosítá- sokra, magánkinyilatkoztatásokra vár, az legtöbbször hiába vár. Az sem döntő jellegű vigasz, ha a jelöltet a püspökhöz utasítják és arra tolnak minden felelősséget. Hiszen neki sem áll másfajta bizonyosság vagy vizsgálati lehetőség a rendelkezésére.

Ha mindez ilyen „emberi" módon van, akkor természetesen minden vizsgálódás ellenére előfordulhat, hogy akár a jelölt, akár a püspök — saját hibájából vagy hibáján kívül — rosszul dönt. Megtörténhet, hogy csalódik, vagy megcsalják. Ugyanúgy, mint más döntéseknél az élet, a hivatás során. Az érintett keresztény tudja, hogy az ilyen nehéz sors sem esik kívül Isten gondviselésén és kegyelmén. Igyekezni fog, hogy keresztényi módon megbirkózzék vele. Néha megmutatkozik, hogy Isten még ilyen görbe vonalakon is egyenesen ír. Néha persze az is megeshetik, hogy az ilyen sors meghaladja egy ember erejét. Akkor magának az egyháznak kellene nagylelkűen segítenie, hogy az illetőt megszabadítsa hivatásának kötelékétől és kötelességeitől, hiszen többé már nem tud megbirkózni vele.

Ferdinand Klostermann

A HONFITÁRSAIT GONDOZÓ MAGYAR PAP NÉHÁNY GONDOLATA *

1904—1913-ig Svájcban végeztem egyetemi tanulmányaimat. 1948-ban újra Svájcba kerültem. Azóta külföldre került magyarokkal foglalkozom. Ebbéli lelki- pásztori tapasztalataimból nyújtok az itt következőkben néhányat.

Világtörténelmi szempontból fordulóponton élünk. Olyan nagy fordulóponton, amekkora évszázadok, sőt évezredek óta nem volt. A katolikus Egyház gondolkodása és élete pedig a II. vatikáni zsinat előtt lényegében statikus volt. Azóta sokban dinamikus, telve új meglátásokkal, nem ritkán aggasztó problémákkal is.

Ebben a mai korban, Ilyen adottságok közt kell a magyar papnak a sok külföldön élő magyarral foglalkoznia.

Közvetlen tapasztalatom a katolikusokra vonatkozik. Azonban protestáns magyar testvéreink lelkipásztorainak is bizonyára hasonlók a tapasztalatai.

Egy magyar pap nyolc esztendeig élt egy fogolytábor borzalmai közt. Mikor Nyugatra érkezett, annak erkölcsi posványától annyira megundorodott, hogy néha visszakívánkozott a fogolytáborba.

1972-ben küldte be a Szolgálatnak.

79