Szolgálat 43. (1979)
Eszmék és események - A házasság átfogó képét elénk táró enciklika (A. Iezzi)
előadja. Ugyanis a mesterséges fogamzásgátlás elleni és a természetes családtervezés érdekében kifejtett érvelés iránya nem a nemi érintkezésnek, vagy akár a házasságon belüli testi kapcsolatnak elemzése felé tart. A tanítás inkább magának a házasságnak szentségi jellegében bontakozik ki és összpontosul. Hangsúlyozza az emberi szeretet nagyszabású méreteit, a gyerekek nemzését és a környezetet, amelyben a gyerekek nevelése és a közösség megalkotása kialakul. Amíg ezt a lényegbe vágó meglátást nem érti meg valaki, az enciklika mondanivalója teljesen elvész, a hangsúly rossz helyre kerül. Valóban ez történt. Azok részére, akik hajlandók belemélyedni, a „Humanae Vitae“ sok pozitív szempontot tartalmaz. Érzékeny tudatossággal utal azokra az egymással ellentétbe kerülő kötelességekre, amelyekkel a házastársaknak szembe kell nézniük, és 'komoly kísérletet tartalmaz, hogy ezt a helyzetet szentségiíeg lehessen megközelíteni. Az egymással ellentétbe kerülő követelményeket az emberi szabadság konkrét valósága és annak korlátái szerint kell megoldani. Az enciklika a bűnbánat teológiájára vonatkozó új indítékokat is tartalmaz, előre sejtetve azokat a változásokat, amelyeket a közelmúltban tapasztaltunk. Jelzi ugyan, hogy a mesterséges fogamzásgátlás a keresztény házassághoz nem illő (inhonestum), de egyének megfeddését vagy elítélését gondosan elkerüli. A mesterséges fogamzásgátlás helyett a „Humanae Vitae“ az időszakos ön- megtaróztatás elvét ajánlja. A természetes születésszabályozás manapság súlyosan félreértett fogalom. Leginkább a „ritmusszámítás“ képét idézi fel, a hozzátartozó megbízhatatlansággal. De ez már jelentésüket vesztett fogalmakra vonatkozó reakció. A helyesen értelmezett természetes születésszabályozás nagyon is tudományos alapra helyezett módszer, amit az egész világon tanítanak, és akiket helyesen tanítottak, akiknek helyes indítékokat adtak, azok nagyon eredményesnek találják.* Az enciklika témájával (és általában a fogamzásgátlással) foglalkozó közkézen forgó irodalom legnagyobb részének ezekről az új fölfedezésekről egyáltalán nincs tudomása. A születésszabályozást mint gyakorlatilag kivihetetlent elutasítják anélkül, hogy megkísérelnék megérteni a szóban forgó tudományos módszereket. A módszernek többféle megfogalmazása van, és tanításában is vannak különbségek. Lényegében a nő testében keletkező változásokat és tüneteket használja fel, amelyek a peteérés kezdetét jelzik. Ezek a jelek igen megbízhatóak, és nincsenek a ciklus változásainak alávetve, mert ugyanaz a vegyi folyamat idézi őket elő, mint a peteérést. A módszer egyik legvonzóbb sajátossága az, hogy a hitvesek kölcsönös részvétele a szükséges velejárója. A felismerés tudományos alapját ugyan a * Vö. Josef Rötzer: Kinderzahl und Liebesehe. Ein Leitfaden zur Regelung der Empfängnis. 19789, 136 o. 128 Sch. (Szerkesztő jegyzete) 74
