Szolgálat 43. (1979)
Eszmék és események - A házasság átfogó képét elénk táró enciklika (A. Iezzi)
Szeretet és Igazság kiengesztelődött gyermekeid tűzhelyénél, hogy megszűnjék a már túl soká tartó botrány, és higgyen a világ Abban, akit Te küldtél. A kiengesztelő Lélek Küldd el Lelkedet az emberek földjére, hogy diadalmaskodjék az ellentéteken, megszabadítsa őket a gyűlölködés, az igazságtalanság marcangoló karmaiból, és megteremtse köztük a testvéri közösséget, mely után vakon tapogatnak, és amelynek forrása a legfelső közösség: Atya, Fiú és Lélek. Amen. Suenens bíboros A HÁZASSÁG ÁTFOGÓ KÉPÉT ELÉNK TÁRÓ ENCIKLIKA Most, amikor a kihirdetés tizedik évfordulóját ünnepeljük (1978), talán alkalmas a pillanat, hogy ismét foglalkozzunk vele, és megkíséreljük tanításának belső tartalmát őszintén megvizsgálni. A „Humanae Vitae“ a házastársak szeretetének és a keresztény házasságnak olyan teológiáját képviseli, amely hatalmas eszköz lehet az Egyház kezében, hogy magának a szentségnek lényegbe vágó sajátosságait megóvja. Ilyen történelmi jellegű dokumentumok közzétételének rendesen két oldala van. A tényleges tartalmon kívül van egy intézményi, vagyis a hatásra vonatkozó szempont. Mint egyházi esemény, a „Humanae Vitae* nagyon különböző területeken váltott ki vitákat, beleértve a lelkiismeretet, a tekintélyt, a véleményeltéréseket, a tanító egyház szerepét stb. Sajnos az ezekre a kérdésekre felhasznált energia elterelte a figyelmet a tényleges tanításról. Az eredmény az volt, hogy az emberek inkább arra reagáltak, amit a dokumentumról mondtak, mint amit az valójában mondani próbált. Ennek következtében negatív és bosszús állás- foglalás fejlődött ki, és ezeken a külsőségeken nem is próbáltak túljutni. Ez valóban az az eset, amikor egy tanítás azért nem járt sikerrel, mert nem pozitív megvilágításban adták elő és fogadták. A „Humanae vitae“ elsősorban, mindenekfölött a keresztény házasságról és azon belül a hitvesi szeretetről szóló fejtegetés. A II. vatikáni zsinat új utat tört a házasság „céljainak“ tárgyalásában azzal, hogy elkerülte az elsődleges és másodlagos cél fogalmát (GS 48—52). Az enciklika tudatosan úgy rendezi el a házasság elemeit, hogy a hitvesi szeretetnek magától a gyermeknemzés- töl független szerepet ad. Az egész enciklika kulcspontja az a mód, ahogy ezt 73
