Szolgálat 43. (1979)

Az egyház szava - Egyházatyák a keresztény életről

„Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket, adjátok testeteket éló, szent áldozatul.“ Erről énekelt a próféta: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem“ (Zsolt 39,7).

Légy, ember, légy csak Isten áldozata és papja; ne veszítsd el, amit az isteni hatalom adott és engedett meg neked; oltsd fel a szentség köntösét, övezd fel magad a tisztaság övével; legyen fejed fátyla Krisztus; homlokodat védelmezze a kereszt; bensődet töltse el az isteni tudomány szentsége; illatos füstként szálljon fel imádságod; ragadd meg a Lélek kardját; oltárul állítsd a szívedet; és így nyugodt biztonsággal add oda testedet Istennek áldozatul.

Isten hitedet keresi, nem halálodat; ígéretedet szomjazza, nem véredet; jószándékod engeszteli ki, nem pusztulásod.

Balduin canterbury püspök traktátusaiból (Tract. 6; PL 204,466—467)

Ismeri az Isten gondolatainkat és szívünk szándékait. Semmi kétség, ő maga valamennyit ismeri, nekünk pedig annyit ad tudtunkra, amennyit a megkülönböztetés kegyelmével átlátunk belőlük. Mert az emberben lakó lélek nem ismer mindent önmagából, és amikor helyeslőleg vagy nem helyeslőleg gondolkodik valamiről, gondolatai nem mindig felelnek meg a valóságnak. Lelki szemével látja a dolgokat, de elhomályosult szemével nem különbözteti meg kellőképpen.

Mert saját gondolata, más ember vagy a kísértő gyakran ráveszi olyasmire a jámborság örve alatt, ami Isten szeme előtt nem érdemli ki az erény jutalmát. Ugyanis vannak az igazi erényekhez meg bűnökhöz hasonló dolgok, amelyek megcsalják a szív szemét, és szemfényvesztő módon úgy megragadják a lelket, hogy gyakran jónak látja azt, arm nem jó és rossznak azt, ami nem rossz. Hozzátartozik ez nyomorúságunkhoz és tudatlanságunkhoz; nagyon kell fájlalnunk és nagyon kell tőle félnünk.

Hiszen írva van: „Vannak utak, amelyek helyesnek tűnnek az embereknek, de végük a pokolba vezet.“ Szent János int bennünket ennek a veszedelemnek elkerülésére: „Vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e.“ De ki tudja megvizsgálni, Istentől származnak-e a lelkek, hacsak Isten nem adja meg neki a szellemek megkülönböztetését, hogy finoman és igazán meg tudja vizsgálni a lelki gondolatokat, érzelmeket és szándékokat? A megkülönböztetés minden erény anyja, és mindegyikhez szükséges, akár ha más életét befolyásoljuk, akár ha a magunkét irányítjuk vagy javítjuk.

Teendőinkről akkor gondolkodunk helyesen, ha Isten akaratához igazodunk bennük; szándékunk akkor tiszta, ha egyszerűen őrá irányul. így végül életünknek vagy bármilyen cselekedetünknek egésze világos lesz, ha a szemünk egyszerű. Az egyszerű szem helyes gondolkodással látja, mit kell tenni, és tiszta szándékkal egyszerűen teszi meg azt, amit nem szabad kétszínűén tenni. A helyes gondolkodás nem engedi meg a tévedést; a tiszta szándék kizárja a képmutatást. Ez tehát az igazi megkülönböztetés: a helyes gondolkodás és tiszta szándék egysége.

67