Szolgálat 43. (1979)

Az egyház szava - Egyházatyák a keresztény életről

a másiknak, ö is ezt mondja neked. És ahogy mind kölcsönösen buzdítják egymást, mind meg is teszik, amire buzdítják egymást. De egész valótokkal dicsérjétek: vagyis ne csak a nyelvetek és a hangotok dicsérje, hanem leíkiismerete- tek, életetek, tetteitek is.

Dicsérjük őt, miikor a templomban összegyűlünk; de mikor ki-ki hazatér, mintegy megszűnik dicsérni. Ne szűnjék meg igaz életet élni, akkor mindig dicséri Istent. Akkor hagyod abba az ő dicséretét, amikor eltérsz az igazságtól és attól, ami neki tetszik. Mert ha sohasem térsz le a jó útról, nyelved ugyan hallgat, de az életed kiált; és Isten füle figyel mez szívedre. Mert ahogy a mi fülünk a hangra fiigyei, úgy Isten füle a gondolatainkra.

Aranyszavú Szent Péter beszédeiből (108. beszéd; PL 52, 499—500)

„■Isten irgalmára kérlek benneteket“ (Róm 12,1). Kér bennünket Pál, sőt Pál által Isten kér, mert inkább akarja, hogy szeressük, mint hogy féljünk tőle. Kér az Isten, mert nem annyira Úr akar lenni, mint atya. Irgalmára kér az Isten, hogy ne ítélő szigorát kelljen használnia.

Halld, mit kér az Isten: Nézzétek, nézzétek bennem testeteket, tagjaitokat, szíveteket, csontjaitokat, véreteket. És ha féltek attól, ami Istené, miért nem szeretitek azt, ami a tietek? Ha menekültök az Úr elől, miért nem folyamodtok az Atyához?

De talán zavarba ejt benneteket szenvedésem nagysága, amelyet ti okoztatok. Ne féljetek. Ez a kereszt nem belém mélyeszti élét, hanem a halálba. Ezek a szögek nem a fájdalmat erősítik bennem, hanem a nagyobb szeretetet irántatok. Ezek a sebek nem jajszót fakasztanak belőlem, inkább titeket fogadlak rajtuk át a szívembe. Testemet a kifeszítés csak jobban kitárja felétek, nem kínomat növeli. Vérem nem halálomra huH, hanem a ti válságotokra.

Jöjjetek, jöjjetek vissza hát, és legalább így tapasztaljátok meg az atyát, aki a rosszért jót, a sértésekért szeretetet, ekkora sebekért ennyi odaadást nyújt.

De hallgassuk, mit kér az apostol: „Kérlek benneteket — mondja —, adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.“ Ezzel a kéréssel minden embert a papság magaslatára emelt.

Ó, hallatlan keresztény főpapság, amikor az ember egy személyben áldozat és pap is; amikor az ember nem kívül keresi, mit áldozzon Istennek, hanem azt hozza neki áldozatul, ami önmaga; amikor az áldozat és a pap ugyanaz; amikor az áldozatot megölik és mégis él, az áldozatot hozó pap nem tudja megölni.

Csodálatos áldozat, ahol testet ajánlunk fel test nélkül, vért vér nélkül. „Adjátok testeteket élő áldozatul.“

Testvérek, ez az áldozat Krisztus áldozatából fakad, aki életet hozva áldozta fel testét a világ életéért; és igazán élő áldozattá tette testét, hiszen megölve él. Ebben az áldozatban tehát meglakol a halál, megmarad az áldozat és él. Innen születnek halálukban a vértanúk, végük kezdet, megölésük élet, és míg életük a földön kialudni látszott, örökké fénylik a mennyben.

66