Szolgálat 43. (1979)
Az egyház szava - Egyházatyák a keresztény életről
. . . Mindenekelőtt meghatározott lelkületnek, magatartásnak kell áthatnia az evangelizációt kontinensünkön, amely gyökerében ugyan keresztény, de a hit, mint teljes élmény és életszabály mégsem jellemzi sok kereszténynek sem egyéni, sem közösség viselkedését a kívánatos mélységgel. Az igazságtalanság különböző formái, amelyek gyengítik és megsértik közösségi együttélésünket, és amelyek különösképpen a végső nyomorban nyilvánulnak meg, lábbal tiporva az emberméitóságot és megsebezve az emberi jogokat — nyilvánvalóvá teszik, hogy a hit nálunk még nem érte el teljes érettségét. Földrészünk sajátos és hatékony kultúrái és a tudományos-technikai világ hatására kialakulóban levő, erőteljesen szekuláris új civilizáció az evangéliumhoz hűbb elkötelezettséget és az állandó párbeszéd készségét követeli a keresztényektől. Ezért Latin-Amerikában, ma és holnap, közösséget kell alkotnunk nekünk keresztényeknek, mint Isten népének, akiket elküldött, hogy az egység, a remény és az üdvösség magva legyünk. Közösséget, amely élje a Szentháromság közösségét és a meghalt és feltámadott Krisztus jele és jelenléte legyen. Krisztusé, aki kiengeszteli az embereket az Atyával a Lélekben és egymás között is, kiengeszteli a világot Teremtójével (vö. 1Kor 3,23; 15,28). Közösségi Egyház: az egység szentsége, amely egy viszályokkal teli korban a kiengesztelődést és népünk egységét keresi. Szolgáló Egyház, amely a történelemben folytatja Jézusnak mint Jahvé szolgájának életét (I. Mt 3,17; Iz 42) szolgálatain és karizmáin keresztül. Misszionárius Egyház, amely örömmel hirdeti korunk emberének, hogy ő Isten gyermeke Krisztusban. Egyház, amely elkötelezi magát az egész ember és minden ember felszabadítására (a béke és az igazságosság szolgálata az Egyház lényeges megbízatása), és szolidárisán beépül az egyetemes Egyház apostoli tevékenységébe, szoros egységben Péter utódjával. Misszionáriusnak és a népek apostolának lenni feltétele, hogy valaki keresztény lehessen. Ezek az alapvető magatartások szükségesek ahhoz, hogy egyházunk lelki- pásztor legyen földrészünkön. Ez megköveteli, hogy az Egyház állandóan élje az evangelizáció folyamatát; egyre figyelmesebben, elmélyültebben és meg- testesültebben evaogelizáló Egyház legyen. Evangelizáló Egyház pedig azt jelenti, hogy tanúskodik, hirdeti és megünnepli az életben Isten Igéjét, az Evangéliumot, Jézus Krisztust. Olyan Egyház, amely kipellengérezi a bűnös állapotokat, felhív a megtérésre, cselekvésre kötelezi a híveket, hogy a világot átalakítsák, és ezzel segít, hogy új társadalom épüljön, amely teljesen hű marad Krisztushoz és az emberhez a Szentlélekben. EGYHÁZATYÁK A KERESZTÉNY ÉLETRŐL Szent Ágoston: Enarrationes in Psalmos (Ps. 148; CCL 2166) Most hát, testvérek, buzdítunk benneteket, hogy dicsérjétek Istent. Hiszen ezt tesszük mindnyájan, amikor Aíleluját mondunk. Dicsérd Istent — mondod 5 65
