Szolgálat 43. (1979)

Az egyház szava - A pápa a varsói egyetemi hallgatókhoz

A PÁPA A VARSÓI EGYETEMI HALLGATÓKHOZ 1979. jún. 3. Kedves barátaim! Egész szívemből kívánom, hogy mai találkozásunk, amelyre az egyetemi hallgatók jelenléte nyomja rá bélyegét, megfeleljen a nap nagyságának és liturgiájának. A Varsóból meg a főváros közelebbi és távolabbi környékéről jövő egye­temi ifjúság különleges hagyományok örököse. Nemzedékekre nyúlnak vissza ezek, egészen a középkor „skolárjaiig“, akik mindenekelőtt Lengyelország legrégibb egyetemével, a Jagellő-egyetemmel álltak összeköttetésben. Ma Lengyelország minden nagyvárosának megvan a maga főiskolája, Varsónak pedig sok. Ezeken a főiskolákon a hallgatók százezrei vannak együtt, képezik magúkat a különféle tudományágakban, készülnek egyetemi végzettséget meg­kívánó hivatásokra és a nemzet életében (különlegesen fontos feladatokra. Sok szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat, akik itt ma összejöttetek, üdvöz­letem egyszerre szól nektek és rajtatok keresztül Lengyelország egész egye­temi ifjúságának és akadémikusainak, minden főiskolának, professzornak, tu­dósnak, hallgatónak . . . Valamiképpen fiatalabb kollégáimat látom bennetek, hiszen én is a lengyel egyetemnek köszönhetem értelmi képzésem alapjait. Rendszeres kapcsolatban maradtam a krakkói és lublini filozófiai és teológiai fakultással. Különös szeretettel végeztem az egyetemi lelkipásztorkodást. Ezért a mostani alkalommal mindazokat is köszönteni szeretném, akik a lelki­pásztorkodás ezen ágának szentelik magukat: az egyetemi lelkipásztorok cso­portjait és a lengyel püspöki kar idevágó bizottságát. Találkozásunk pünkösd ünnepén megy végbe. Hitünk szeme előtt megnyílik az utolsó vacsora terme Jeruzsálemben, amelyből az Egyház kilépett, és amely­ben mindig megmarad. Ott született meg mint Isten népének élő közössége, olyan közösség, amely tudatában van küldetésének az emberek történelmé­ben. Az Egyház így imádkozik ezen a napon: „Jöjj, Szentlélek, töltsd el híveid szívét, és gyullaszd fel bennük szereteted tüzét!" Gyakran ismételt szavak ezek, de ma különös bensőséggel csengenek. Töltsd el a szíveket! Gondoljátok meg, fiatal barátaim, mekkora az emberi szív, ha egyedül Isten tudja betölteni a Szentlélekkel. A tanulmányok során feltárul előttetek az emberi tudás csodálatos világa sok különböző ágazatában. A világ megismerésével párhuzamosan bizonyára fejlődik bennetek az önmegismerés is. Biztos, hogy már régen föltettétek a kérdést: „Ki vagyok?“ Roppant érdekes kérdés! Alapvető kérdés. Milyen mér­tékkel kell mérnünk az embert? A fizikai erők mértékével, amivel rendelkezik? az érzékek mértékével, amelyek lehetővé teszik számára a kapcsolatot a kül­59

Next

/
Thumbnails
Contents