Szolgálat 43. (1979)
Tanulmányok - Puskely Mária: A szeretet világvándorai: Raoul és Madeleine Follereau
köszönti, és minden teketória nélkül a nyakába ugrik. A telepen lakodalmat tartanak, és a menyasszony kezét nyújtja az orvosnak. Az orvos elfeledkezik az előírásról és megszorítja ... Nagashimában megbeszéléseket folytat Mitsuda professzorral. A világhírű leprakutató 2000 betege fogadja a Follereau házaspárt. Eléneklik nekik — franciául! — a Marseillaise-t. Megtanulták, hogy köszönthessék az első külföldit, akit életükben látnak. Az ünnepi zászlón egyetlen szó áll: Reménység. A lepra már nem reménytelen orvosi szempontból, de az marad társadalmilag. „Mihelyt az ember megkapja a Hansen-bacilust, egyszerre két betegségbe esik: a leprába és abba, hogy leprás lesz. Ha egyszer meggyógyul is, törvényen kívüli, átkozott marad.“ Hogy mozgósítsák a világ közvéleményét, Raoul levelet ír Eisenhower amerikai elnöknek és Malenkovnak, a szovjet minisztertanács elnökének. Egy- egy bombázórepülőt kér tőlük. Ezek árából gyógykezelni lehetne a világ valamennyi leprását. A Máltai Lovagrend javaslatára Rómában kongresszust szerveznek. Ezen 51 ország 250 küldöttje vesz részt. Határozataik: a leprásokat rendes betegként kell kezelni, töröljék el a leprásokra vonatkozó eddigi törvényeket. A görög parlament elsőként szavazta meg a világon, hogy a leprások olyan betegek, mint a többi. Ezután következett Franciaország, majd Dél-Vietnam és Libanon. De még hány falnak kell leomlania! Follereau kezdeményezésére 1954-ben tartják meg a Leprások első Világnapját. Raoul megírja első felhívását: Azelőtt nem tudtuk, mi a lepra; de ma? Ma megvan a hatásos gyógyszer arra, hogy a leprásból embert csináljunk, sőt fel is támasszuk őket. Hagyjuk hát, hogy milliók meghaljanak, rothadjanak, amikor ápolhatjuk és minden kétség nélkül meggyógyíthatjuk őket? Csak azt kívánjuk, hogy ezen a napon minden jóakaratú ember ezt mondja: „A világban több millió leprás van. Miért ők és miért nem én? Én, aki jól táplálkozom, öltözködöm, védett vagyok: vajon mit teszek értük?“ Húsz ország válaszol a felhívásra. 1955-ben a II. világnapon már GO. 1957- ben Martinique szigetén a leprás betegek által készített tárgyakat árulják. Senki sem fél érinteni és elhelyezni lakásába. Micsoda győzelem! Follereau felhívásából: önhöz fordulok. Nem a szomszédiához. Nem a barátjához, önhöz. Mivel ön is ember, és én emberekről beszélek. Uram, ne csavarja tovább rádióját. Asz- szonyom, kérem, hagyja abba egy pillanatra háztártasi foglalatosságát, üljenek le egymás mellé és hallgassanak meg engem. Meg akarnak menteni tizenöt millió embert? Akarják, hogy tizenöt millió embernek ezentúl joga legyen az életre és boldogságra, mint önöknek? — önökön múlik: megtehetik. Az V. világnapon Egyiptom is csatlakozik a leprások rehabilitásáért küzdő szövetséghez. A VI.-on az UNICEF nagy hitelt ad a lepra-ellenes harchoz Afrikában. A VII. világnapot 1960-ban 88 ország tartja meg. Ez a szám 1961-ben 4 49
