Szolgálat 43. (1979)

Tanulmányok - Puskely Mária: A szeretet világvándorai: Raoul és Madeleine Follereau

csak pénzt, hanem reflexiót, kezdeményezést és tájékozódást is jelentett. Évente legalább egy órát másokért ... Ki ne tudná ezt megtenni! De ne alamizsna legyen, hanem testvéri tett! „A Szegények Órája által a szeretet hatalmas láncát építettük ki. Egyetemes kezdeményezés volt, mert nem tekintett arra, hogy hívőről vagy hitetlenről van-e szó, ha egyszer szerencsétlen.“

Következő menedékük Bourg-en-Bresse. Barátaikkal a szeretet új kereszteshadjáratát szervezik. Az új barátokkal dolgoznak, mindent együtt csinálnak, így aztán kevés a kiadás, sok a bevétel. Főleg kisemberektől. Egy öregasszony például néhány bélyeget küld, egy munkás — hat hónapi munkanélküliség után — első keresetének egy részét, egy hadirokkant 400 frankot, szülők 2000 frankot: Dachauban éhenhalt fiúk megtakarított pénzét. Egy év alatt 25 000 ember válaszol a Szeretet két Csavargója felhívására.

1942. szeptember 24-én táviratot kapnak Marokkóból: mocsárláz pusztít, nincs kinin. SOS szerezzenek a szabad övezetből! Raoul végigkönyörgi a gyógyszertárakat, raktárakat. Néhány óra leforgása alatt 12 000 adag kinint gyűjtenek. Repülőpostával küldik Bebbabba. Október 8-án ismét táviratot kapnak: .A járvány teljesen megszűnt, köszönet, hála!“

1943-ban ismét menekülniök kell. Most Lyon egy külvárosában találnak menedékre. Itt teszik meg a lepra-ellenes hadjárat első lépéseit. Az Apostolok Királynője kongregáció egy tagja, Eugénia nővér, már 1939-ben falut akart építeni Elefántcsontparton a leprásoknak, akik között évtizedek óta dolgozott. Sikertelenül. Raoul „beszáll“ az ügybe. 1943 április 15-én Annecy színházában tartja meg első előadását. Az összegyűlt adományokat a nővérek közeli házába irányítja. Megkezdődik egy Adzopé nevű szeretetfalu építése. Raoul és Madeleine csak a ritkán érkező levelekből kap híreket; az adatokat máris beépítik a következő konferenciába, özönlenek az adományok. A háború utolsó éveiben kb. 100 000 ember csatlakozik tervükhöz, 15 000 ember ajánl fel mintegy 20 000 munkaórát. Adzopé felépül, beköltöznek az első betegek, ók ketten csak néhány év múlva jutnak el az európai vérengzés idején épült szeretetfaluba. Ma itt működik a világ egyik legnevesebb, Raoul Follereauról elnevezett leprakutató intézete.

De háborút viselnek a háború ellen is, az önzés, a gyűlölet minden megnyilvánulása ellen. Follereau 1944-ben levelet ír Rooseveltnek. „Egy napon majd befejeződik a háború. Azzal fejeződik be, amivel a többi háború és amivel kezdődnie kellett volna: békével. Ezen a napon — ezt javaslom a tegnapi vagy holnapi ellenségeknek — hosszabbítsák meg az ellenségeskedést egy nappal. Folytatódjék a háború, de ne romboljon.“ Follereau azt javasolja: a háborús pénzkészletek egy napra eső összegét tegyék közösbe és fordítsák közvetlenül a vérző sebek bekötözésére. Adjanak okot az emberiségnek a reményre.

A háború utáni nyomor új kezdeményezésre ihleti őket. 1946-ban Charles de Foucauld halálának 30. évfordulójára meghirdetik „Charles de Foucauld karácsonyát“. Mozgósítják országszerte a gyerekeket és öregeket, hogy azon az estén senki se legyen egyedül. A felhívás élénk visszhangra talál, Fol46