Szolgálat 42. (1979)
Halottaink - P. Návay Antal Kapisztrán OFM (Confrater)
fogadalmakat a nagybeteg rendfőnök, Boldog Rua Mihály kezébe tette le 1909. szept. 29-én. Tanulmányait Ivreában folytatta, majd mint felügyelő-oktató került vissza Ca- vagliába. Az intézet 1913-ban áttelepült az Esztergom megyei Péliföldszentkeresztre. Itt munka és szegénység várt a kezdő intézményre, amit nem mindenki viselt el törés nélkül. 1914-ben kezdte el teológiai tanulmányait, amelyeket Oswlecimben (Auschwitz) fejezett be. A katonai behívó árnyékában korábban szentelték pappá: 1917. nov. 11-én Krakkóban. Rövid jugoszláviai és ausztriai tartózkodás után visszatért Szentkeresztre. 1921—27-ig járta a kilométeres kapaszkodót, az őszi-tavaszi mély agyagot Szentkereszt és Mogyorósbánya között mint plébánoshelyettes. 1927-ben Újpestre került, nem könnyű munkáskörnyezetbe. De „egy jó elmélkedés reggel, bátor gondolat a déli harangszókor és szilárd akarat este" meghozta neki a sikert. Mint igazgató a Baross utcában, a gyárnegyed szívében intézetet épített: inasoknak pihenőt, internátust a diákoknak. 1932-ben átkelt a Dunán. A Szent Alajos Házat vezette a Kiscelli utcában. Ekkor építette a Bécsi úti szárnyon a kis kápolnát „Mária, a keresztények segítsége“ tiszteletére. 1935-ben átmenetileg a kispapok lelki vezetője Esztergomtáborban. 1936-tól igazgató Rákospalotán, majd Magyaróvárott. Itt építette a második kápolnát a Keresztények Segítsége tiszteletére. 1943-tól több helyen működött, majd 1950-től a veszprémi egyházmegyében kapott lelkipásztori beosztást. Pápakovácsin nyolc évig volt a falu plébánosa. 1967-ben Celldömölkön mondta aranymiséjét, öröme visszavitte ahhoz a Mária- oltárhoz, amely útjára engedte 1904-ben. A következő vasárnap híveivel adott hálát az Úrnak. Az ünnep nagyon szépen sikerült. 1969-ben nyugdíjazását kérte az egyházi hatóságtól és következő évben bevonult Pannonhalmára a szociális otthonba. Itt élt és szenvedett. 1977-ben betegágyán, szűk rokoni körben mondta el gyémántmiséjét. A következő hónapok a várakozás és a búcsúzás hónapjai. Meg a készületé. 1978. jún. 23-án megkérdezte tőle valaki: „Hogy van?“ — „Teljesen útrakészen!“ — válaszolta. És másnapra virradóan valóban elindult az ismeretlen felé, a Fénybe! Paskai püspök temette, Klempa és Tóth püspök jelenlétében. Jókedvű adakozó volt. Reméljük, jókedvével elérte a legtöbbet: magát az ISTENT. Confrater P. NAVAY ANTAL KAPISZTRÁN OFM (1906—1978) Szabadkán született, 16 éves korában egyszerű fogadalmas szerzetes, élete 23. évében felszentelt pap. A pécsi jezsuiták Piusz gimnáziumában érettségizett, papi tanulmányait a rendi hittudományi főiskolán fejezte be. Egyetemi tanulmányokat sem itthon, sem külföldön nem folytatott, mégis igen kiemelkedő és művelt ferences pappá képezte magát. Rossz alvó és sokat olvasó ember volt. Álmatlan éjszakáin magyar, latin és francia nyelvű könyvek tömkelegét olvasta. Elsősorban az egyháztörténelemre vonatkozókért lelkesedett. A papi élet keretén belül polihisztorrá, sokoldalúvá alakult. Gyászjelentése a következő munkaköreit sorolta fel: tanított alsó-, közép- és felsőfokú iskolában: népmissziókat, lelkigyakorlatokat, konferenciabeszédeket és papi elmélkedéseket tartott; kisegítő lelkész, gyóntató, egyesületi vezető, plébános, baráti tanácsadó és művészek mecénása volt; szerzetében tőbbizben házfönök és helyettes tartományfőnök; gyakran és könnyen írt; a Szent István Társulat tagjaként fejezte be életét. Három leggazdagabb munkaköre a házfőnöki, a plébános! és a tanári volt. Házfónőki küldetésében a helyes középutat képviselte. A lazaságot szóvá tette, kemény szigorral élni nem tudott és nem akart. Elöljárói éveiben — e sorok írójának — többször említette: „Az esti rekreációra ugyanúgy készülök, mint a teológiai órákra.“ Ilyenkor anekdotákkal, megtörtént és meg 90
