Szolgálat 42. (1979)

Eszmék és események - A Szent András-kápolna története (M. Rafaela)

a légkörből, ebből a fogságból a saját erejéből nem tud megszabadulni. Amíg életsorát a maga kezében tartja, minden dolog mint valami kényszer jelenik meg előtte, s nem tud szabadulni tőle. Szent Pál is erről beszél a római levélben (7,14kk). A szabadulásra csak egy lehetőség van: a feléje nyújtott kezet megragadni, s minden bizalmát Istenbe vetni. Ezen a téren minden nap új lehetőséget nyújt. Az, ami kezdetben olyan sötéten hangzott: .nincs semmi új a nap alatt“ (1,9), most éppen ellenkezőjére válik. Felismerni az egyedüli igazi újat, amely az ó kezéből jön: ez a legnagyobb öröm, meglepetés, ami mindennap vár ránk. A boldogság nem a jövő dolga, hanem a jelen feladata. Az ö tervét felismerni, az ö tervét megvalósítani: ez az igazi újdonság, ami életünket boldoggá teszi.

A Kohelet arra utal, hogy az emberi bölcsesség, amely a dolgok ürességét, avultságát, semmiségét felismeri, nem öncél. Fel akar rázni a merengésből, a tespedésból, a kedvetlen közömbösségből, feltárja előttünk a jelen élet kimondhatatlan értékét: ha az egész teremtett világ a múlandóság bélyegét viseli is (Róm 8,20-24), s nyugtalanul, békétlenül néz a jövőbe: az istenfélelem nyugodt bizalomra vezet. Minden egyéb dolog üres és semmitmondó: minden hiúság. Ez a vezető gondolata, az első és utolsó szó (1,2; 12,8). Minden, ami az ember kezében van, csak eszköz. Sohasem cél. Mindaz, amit nagy fáradsággal elérünk, nem a vége az utónknak, hanem új elindulás, újrakezdés. De nem egyedül megyünk, ö velünk van. Neki szolgálunk. Az ó tervét valósítjuk. Csak neki vagyunk felelősek.

S ha a kereszténység egyik legrégibb énekét, amelyet Szt. Pál a filippiek- hez írt levelében (2. fej.) feljegyzett, figyelmesen olvassuk, érezzük, hogy a Kohelet szava Jézus útját s benne a mi életünket rajzolja. A görög szó: kenózis, eléggé ismert gondolat, de nem érezzük, hogy mindnyájunk sorsát mutatja, mint Deutero-lzaiás mutatja be az 53. fejezetben Isten szolgáját. Ez a kiüresí- tés jellemzi egész életutunkat. Jézus Krisztusról éneklik az első keresztények, hogy kiüresítette önmagát. Az Ó útja, az evangélium, éppen ezért örömhír nekünk, mert az emberi hiúságot, ürességet mint ellenképet mutatja.

A Kohelet beszédét mint életünk hátterét kell néznünk, hogy istenfélelmet tanuljunk, életünk minden napját hálás lelkülettel Isten kezéből vegyük, s az ő kezét el ne eresszük (Zsolt 31,15).

Ábri Gyula, Nagoya (Japán) A SZENT ANDRÁS KÁPOLNA TORTÉNETE

Argentina területe — annak ellenére, hogy 150 éves önállósága alatt Bolívia, Paraguay és Chile egy részét leszakította, Uruguay pedig egészen levált és önállósult — a meleg égövtől a Déli sarkig terjed. Az északi, kevésbé fejlett tartományokból a családok, Jobb megélhetés reményében, lehúzódnak a Buenos Aires-i provinciába, a főváros gyártelepei köré. Ott kis falvakat alkotnak, az ún. .villa miseria“-kat. Ez azt Jelenti, hogy kartonból, papírból, bádogból vagy összehordott és összetákolt fából kis kunyhókat csinálnak. Ott többgyermekes családok húzódnak meg. így alakulnak ki a nyomortanyák. Az eső beesik, a szélvihar rájuk dönti az egész tákolmányt, egerek, ku70