Szolgálat 42. (1979)

Eszmék és események - A Szent András-kápolna története (M. Rafaela)

tyák a lakótársaik. Bútort nem ismernek, még ágyat sem, se szekrényt; egy polc már sok és egy kis összetákolt asztal. A gyerekeket évenkint hozzák a világra, és már négy éves korukban koldulni mennek. Minden „rancho“-nak külön története, tragédiája van ...

Mi évek óta segítjük őket. A sok tapasztalatból egyet-kettőt kiragadok és elmesélem. Az egyik rancho szurkos, ócska papírmaséból van és nagyon gyúlékony. Ilyen a teteje Is. Ezért télen — noha nincs olyan hideg, hogy havazna, de velőkig hatóan nyirkos, nedves a levegő. Azért a szoba közepébe egy serpenyőbe faszenet tesznek, ennek a melegénél ülnek vizet forralva, és — mátéznak. Ez egy teaféle. Egyetlen kis tökalakú bögreféléből, egy szipkával szívja ki a földön körülüló család ezt a levet, jó forrón. Ha van egy kis cukorra pénzük, édesen, vagy a télen beérő citromot lopva, azt teszik hozzá. Ez a főétkezésük. Gálletitával, azaz keksszerű olcsó kenyérpótlékkal jár körül a máté. Az édesanya megszoptatja a kicsit, de mellette az egyéves és kétéves is éhes, és kér az anyatejből. Hányszor járt ki esténként maradék étellel és kenyérrel a „jó Nővér“, megrakott kerékpárt tolva maga előtt! Nem is szólva arról, hányszor rótták az öregedő, fájós lábak az utat egy-egy kunyhóba talán „csak“ vigaszt, lelket önteni a szegény nyomorultakba. De ők is sokszor eltalálnak hozzánk, s visznek egy-egy szatyor kenyeret vagy ételmaradékot. Ha az apa vagy nagyobb testvér dolgozik is, a város, a kikötő messze van; mire hazajön, a vonat, autóbusz, étel, ital elviszi a keresete javát. Sokszor útközben kétségbeesésében elissza, vagy egyáltalán haza sem megy, hanem valahol egy kapualjban hál.

Aki rendszeresen dolgozik, annak meg kell szerezni személyazonossági iratait, s ez kevésnek van meg. Egyik ilyen férfi egész jól keresett. Már kis házat építettek téglából, angóranyulat tenyésztettek, 9 és 12 éves gyermeküket iskoláztatták. De itt meg az asszony ivott, a gyerekeknek is adott, és a férje is, ha hazajött, együtt tartott velük, így keresetüket elitták. Az asszony a múlt hónapban delíriumban szívrohamot kapott és meghalt. Ez még szerencse a gyerekekre nézve. Az ember is azóta rendes. A gyerekeket most fogjuk megkereszteltetni, mert május óta három nővér szombatonkint rendszeresen hittanórát tartott náluk.

Azelőtt mi főztünk 20—25 gyerek részére külön többet, és rendszeresen nálunk étkeztek, majd együtt ünnepeltük az egyházi, iskolai és népi ünnepeket. Lassan rájöttünk, hogy köztük kell telket keresni, s ott tanítani kézimunkára, foglalkozni velük, s így küzdeni a nyomortanyákra is befészkelődött szekták tévtanai ellen, mert a nép mind katolikusnak mondja magát. Ök maguk kérdezték, miért nincs templomuk. 1977-ben a Püspök Atyával együtt többen szétnéztünk ott. Egy alkalommal fölfedeztem, hogy három telek egymás mellett eladó. így a Püspök Atya és M. Főnöknő engedélyével a három telket, rajta egy kis házzal megvették a püspökség számára. Erre a célra egy autót sorsoltak ki. Abból sok pénz jött be. Két hét alatt 450 sorsjegyet eladtunk. A Püspök Atya azt kívánta, hogy a kápolna egy apostol nevét viselje. így lett San Andrés, Szt. András kápolna a neve. Májusban, a Szűzanya, az Egyház anyja ünnepén vágtunk bele a nagy munkába. De már november végén, András napján tető alatt volt a sokféle célt szolgáló terem és az oltárrész, úgyhogy meg lehetett tartani a szentelést, noha a falakat még most vakolják. Az azóta eltelt rövid idő alatt minden pénteken du. kézimunka- és varrőkurzus folyt, szombaton délelőtt—délután katekézis három csoportban. Vasárnap igehirdetés, ének, szentolvasó, asszonyok és férfiak külön-külön összejövetele, és paphiány miatt egyszer egy hónapban szentmise. 15 keresztelőt, több házasságot tartottunk és életgyónásokat készítettünk elő.

A Három Királyok elhozták a szegények közül az első hivatást: egy jó családnál 8 évig becsületesen dolgozó, egyszerű 26 éves leány óhajtja a jó Istennek szentelni életét nálunk.

Több gyermeket felvettünk a mi Iskolánkba, hogy erkölcsi és vallási szempontból nevelést kapjanak. A sok ingyenes segélyt lassan leépítettük ebben az évben, és csak ha kezük munkájával hozzájárulnak a Szent András központ kiépítéséhez, akkor kaphatnak munkájukért megérdemelt és jogos bért vagy ruhában, élelemben segítséget. Európai pénzből tudtunk kötőgépet is venni, hogy ebben az évben megnyissuk a munka71