Szolgálat 42. (1979)
Eszmék és események - Jubiláló kanadai magyar egyházközségek (Békési István)
határt szabni magának. Ez a remény két szóba sűríti az élettapasztalatot: titok és halál. „Titok“: ez reménykedő tanácstalanságot jelent. A „halál" pedig azt parancsolja, hogy ne leplezzem magam előtt ezt a tanácstalanságot, hanem bírjam ki. Jézusra tekintek, a Megfeszítettre, és tudom: semmitől sem maradok megkímélve. Odaadom magam (remélem) az ő halálába, és reménykedem, hogy a közös halál a boldog titok virradata: hisz valahogyan értelmeznem kell a halált, és a végleges üresség és sötét semmivel sem jogosabb magyarázat. Ebben a reményben azonban az élet — minden sötétség és csalódás közepett is — már most teljes szépségében lép elém, és minden ígéretté válik. Úgy találom, kereszténynek lenni a legegyszerűbb feladat, egészen egyszerű s azért olyan nehéz könnyű teher, ahogy az evangéliumban áll. Ha viszi az ember, akkor magával visz. Minél tovább élünk, annál nehezebbé, annál könnyebbé válik. Végül is megmarad a titok. De ez Jézus titka. Az ember kétségbeeshet, türelmetlenkedhet, elfáradhat, szkeptikussá vagy keserűvé válhat, mert a titok annyi ideig nem olvad boldogságba. De jobb türelemmel várni a napra, amelynek többé nincs alkonya. Részlet a Karl Rahner 75. születésnapjára megjelent „Was sollen wir noch glauben?“ zárófejezetéből. (Vö. könyvismertetésünket.) JUBILÁLÓ KANADAI MAGYAR EGYHÁZKÖZSÉGEK Nyugat-Kanadába már a századfordulón, sőt még elóbb is (1886-tól) jöttek új hazát kereső magyarok. Az ő történetük külön hősköltemény. Mikor 1961-ben Frank Gerein megírta a Regina (Sask)-i érsekség történetét, „Elismerés és hála* cimmel így emlékezett meg róluk: „Egy távoli, új és idegen világban telepedtek le, amelynek nyelvét és szokásait nem ismerték. Lakatlan vadonba kerültek, ahol kemény munkával kellett új életet kezdeniök, s így a maguk és családjuk jövőjét biztosítani. Az óhazából szegénységük mellett nagy értékeket is hoztak: erős hitet az Isteni Gondviselésben, törhetetlen hűséget a keresztény családi hagyományokhoz és határtalan készséget a munkára. Ennek a lelkületnek nagy része volt abban, hogy főpásztoruk és papjaik vezetése alatt egyházközségeket szerveztek, templomokat építettek, megtartották a szent hitet, és minden akadály ellenére is kitartottak az úttörés nehéz munkájában. Kitartásuk és áldozatkészségük gyümölcseit élvezik ma is gyermekeik és unokáik.“ 1977/78-dan négy kanadai magyar egyházközség ünnepelte 50 éves jubileumát. Mind a négy hely a „nagy vizek partján" van. Montreal a Szent Lőrinc- folyó mellett: arra jöttek be a bevándorló hajók. Torontó az Ontario-tó partján. Welland a Niagara félszigeten, a világhírű vízesés közelében, az Ontario és Erie tavat összekötő híres wellandi csatorna mellett. Windsor a nagy autó- város, Detroit átellenében a kanadai oldalon, az öt Nagy Tó legkisebbje, a Huron-tó csücskénél. Aki Wind sorból kocsin nekiindul, egy nap alatt megteheti az egész körutat. Montreal és Torontó Kanada legnagyobb városai, az első a francia, a második az angol nyelvű vidék központja, igazi világvárosok. A másik kettő kisebb, de nagyon fontos ipari gócpontok. Azért is vannak úgy tele bevándorlókkal, azért kerültek ide az „öreg kanadások“ is, mert ott kaptak munkát. 5 65
