Szolgálat 42. (1979)

Eszmék és események - Jubiláló kanadai magyar egyházközségek (Békési István)

Közös a négy jubileumban, hogy mindig egy maroknyi ember hite, lelkesedése, áldozatkészsége indította el a mozgalmat; „templomot akarunk, ahol otthon érezzük magunkat.“ Közös az is, hogy mindenütt volt félreértés, harc, csalódás, látszólagos reménytelenség ideje. Közös, hogy papjaik sokszor változtak. De az is, hogy — Istennek hála — célt értek. Welland, Torontó, Montreal jubileumi emlékkönyvet is adott ki. A krónikás most inkább egyéni élményeit írja le.

WINDSOR nyitotta meg a sort 1977 szeptemberében. 1927. szept. 25-én írták alá az alapító gyűlés jegyzőkönyvét. Dr. Nagy Dezső, a detroiti Szent Kereszt egyházközség plébánosa volt a kezdeményező. Újévkor folyt le az első keresztelő. A Szent Antal-templom 1931-ben épült, a püspök 1932 virágvasárnapján áldotta meg. 1940-től csak angolul beszélő pap tudta ellátni őket a szomszéd templomból. A nővérek lettek a plébánia megmentői ezekben a nehéz időkben: az Isteni Szeretet Leányai (FDC) segítettek az egyházközségi tagok gondozásában. 1948. szept. 1-től Gáspár Márton lett a plébános — mindmáig. Az ő vezetésével éledt újra és valósult meg az egyházközség régi terve: „olyan termet kell építenünk, amelyikbe minden windsori magyar belefér.“ Közös munkával 1951-re meg is épült ez a „hall“. Szent István születésének ezredik évfordulóját úgy ünnepelték, hogy mind a négy magyar windsori egyházközség, protestánsok, katolikusok együtt énekeltek, imádkoztak itt.

A jubileumi mise vasárnap délután volt, így el tudtak jönni a környező paptestvérek is. Gáspár atya volt a főcelebráns, az ünnepi beszédet e sorok írója mondta. Ott voltak a testvéregyházak is. A díszvacsorára zsúfolásig megtelt a hall. Az állam és a tartomány képviselői is elmondták köszöntőiket. A plébános elemében volt. Ahogy a hosszú műsort levezette, ahogy tréfáival fűszerezte az estét, ahogy a fáradt közönséget fel-felál!ította és megnótáztatta, az felejthetetlen marad. A jubileumra szép színes képeslapot is adtak ki. A templom és a hall képe mellett egy mézeskalácsot utánzó szívalakú matyó kézimunka; benne minden kis szív egy-egy családot jelent, a 150 szív együtt az egyházközség családját.

TORONTÓ hovatovább az egyik legjelentősebb magyar központ az óhazán kívül. Magyar kultúrközpontja is előkelő helyen áll a társadalmi csoportosulások között. Az 1928-ban „Katolikus Kör“ címen megalakult egyházközség hol itt, hol ott jutott miséhez, mindig újra költözködniök kellett, mert a gazdasági válság idején nagyon szűkén volt a pénz, és a termekért bért kellett fizetni. Akkor jött a megértő McGuigan érsek, aki egy talpraesett, a kanadai életben otthonos fiatal papot, Austin atyát adta a magyaroknak. Persze ő is csak angolul tudott. Legnagyobb segítői a szociális testvérek voltak: a született szervező Mária nővér, Skolasztika és Xavéria. Nyári és magyar iskolát szerveztek, vezették a leánykongregációt, előkészítették az elsőáldozókat és bérmálkozó- kat, családokat, betegeket látogattak . . . Austin atya megkapta az engedélyt, hogy gyűjthet templomra, az érsek pedig megígérte, hogy az első 10 000 dollárt megduplázza. Meg is tette. A torontói gyűjtőbizottságnak misét mondott a kápolnájában, föleskette őket, és pásztorbotját kezébe véve, mosolyogva

66