Szolgálat 42. (1979)
Eszmék és események - „Hiszek Jézus Krisztusban“ (Karl Rahner)
val foglalkozó bizottságok elnöke. 1976 nagyböjtjén lelkigyakorlatot ad a Vatikánban. 1977-ben a mainzi egyetem tiszteletbeli doktorává avatja. 1978. okt. 16-án pápává választják. Művei. Quaestio de fide apud S. Joannem a Cruce (teológiai doktori dolgozata), in: Collectanea theologica 21 (1950), 418—468. (Lengyelül: Ateneum kaplanskie 42(1950), 24—42, 103—114). Ocena mozliwosci zbudowania etyki chrzescijanskiej orzy zalozeniach systemu Maxa Schelera (Lehetséges-e a katolikus etika felépítése Max Scheler rendszere alapján?) Lublin 1959, 135 o. (Habilitációs munkája) Miiosc I odpowiedzialnosc. Studium etyczne. (Szeretet és felelősség. Etikai tanulmány.) Lublin 1960, 246 o. (1962-ben bővített kiadás Krakkóban.) Franciául: Amour et responsabilité (Henri de Lubac előszavával), Paris 1965. Olaszul: Ámoré e responsa- bilitá, Torino 19782. Idee przewodnie soborowej konstytucji o Objawieniu (Az isteni kinyilatkoztatásról szóló zsinati konstitúció főgondolatai). Krakkó 1968, 205 o. Osoba i czyn (Személy és tett). Krakkó 1969, 325 o. U podstaw odnowy. Studium o realizacji Vaticanum II. (A megújulás alapjai. A II. Va- ticanum megvalósításáról szóló tanulmány.) Krakkó 1972. Segno di contraddizione (Az ellentmondás jele). Ed. Vita e Pensiero 1977. (Vatikáni lelkigyakorlatának szövege) — Lengyelül: Znak, któremu sprzeciwiac sie beda. Poznan 1976, 152 o. Németül: Zeichen des Widerspruchs. Benziger/Herder 1979. 1962—67 közti főpásztori írásaiból és beszédeiből válogatás az 1978-ban Rómában megjelent .II buon pastore“ (A jó pásztor). — Verseinek gyűjteménye megjelenőben van Lengyelországban. Megjelent olasz fordításban is. Igen sok cikket írt vagy egy tucatnyi lengyel folyóiratba, közülük ismertebbek: Ateneum Kaplanskie (Papi Ateneum), Polonia Sacra, Tygodnik Powszechny (Általános Szemle), Znak (Jel). R. „HISZEK JÉZUS KRISZTUSBAN“ Szeretném elmondani, mit próbálok gondolni és élni, amikor azt mondom: keresztény szeretnék lenni. így kell mondani: szeretnék. Mert keresztény gondolkodás szerint végső soron Isten ítéletére kell hagynunk, vajon igazán azok vagyunk-e — elméletben és mindenekelőtt gyakorlatban —, aminek tartjuk magunkat, és ami természetesen társadalmilag és egyházilag, a hétköznap felszínén vagyunk is. Olyan ember szeretnék lenni, aki szabad és remélni tud, aki felfogja és megvalósítja, hogy saját szabadságára van bízva; ez a szabadság egy életen át önmagát teljesíti be, és végleg megalkotja belőlem, ami az ember elgondolásaként előttem lebeg: a hűség, a szeretet, a felelősség emberét. Életemben, gondolkodásomban mindegyre tanácstalan talányokba jutok, amelyekkel nem lehet „elkészülni“. Először talán úgy tűnik, mintha egyszerűen tovább kellene csinálnom mindent, még ha nem is tudom, mi a végső célja, mintha egyszerűen hallgatnom kellene, ha nem tudok világosan beszélni, mintha a becsületes hétköznapi továbbcsinálás lenne az egyedüli emberhez illő, embertől megkövetelhető dolog. De azután mégsem tudom megállni a kérdést, nem tudok szembe nem nézni a kérdéssel: mi rejlik hát ennek a tovább- csinálásnak a mélyén. És akkor megtalálom a reményt, amely nem hagy végső 64
