Szolgálat 42. (1979)

Eszmék és események - II. János Pál életrajza (R.)

Érettségi után Karol a Jagelló-egyetemre ment Krakkóba. Beiratkozott a bölcsészkarra (1938/39): lengyel irodalmat és művelődéstörténetet tanulmányozott. Később is megőrizte az irodalom iránti nagy szeretetét. — A háború kezdete itt érte. Sok társához hasonlóan munkásként kellett megélhetését biztosítania. Kőbányában, majd vegyi gyárban dolgozik két évig. Tagja egy színészcsoportnak, mint rendező és szereplő járja a várost, ápolva a hazafiasság és ellenállás szellemét (1940—41). Színműveket is írt (az olasz rádió nemrég adta elő „Az aranyműves műhelyében“ c. erkölcsi célzatú történetét).

1942-ben a papi hivatást választva belép a krakkói szemináriumba, amely akkoriban illegálisan működött: a hitleri megszállók tilalma ellenére is fölvett jelentkezőket. Amikor az 1944-es varsói fölkelés következtében a Gestapo razziát rendez, Sapieha érsek a kispapok egy csoportjával együtt őt is rezidenciájában helyezi el. Itt maradnak „házi őrizetben“ Krakkó felszabadulásáig (1945. jan. 18), minthogy a németek kutatnak utánuk. A háború után már hivatalosan folytathatja teológiai tanulmányait. 1946. nov. 1-én az érsek pappá szenteli. Első miséjét halottak napján mondja a Wawel székesegyház Szent Leonárd- kriptájában.

Szentelés után tanulmányai folytatására Rómába küldik. A belga kollégiumban lakik, és a domonkos Angelicumban tanul (1946—48). A teológiai doktorátusra Garrigou-Lagrange professzornál készíti tételét Keresztes Szent János hitértelmezéséről. A vizsgákat is itt teszi le. — Közben 1947 nyarán Francia- országban, majd Belgiumban és Hollandiában a lengyel emigránsok között dolgozik, és tanulmányozza a JOG mozgalmat.

1948-ban hazakerül, kiegészíti tételét és a krakkói egyetem teológiai karán Wicher László professzornál szerzi meg a teológiai doktorátust. 1948/49 káplán Niegovic faluban, 1949—51-ig pedig a krakkói Szent Flórián templomban. 1951— 1953 között szabadságot kap, az egyetemen etikát hallgat és habilitációra készül. 1953-ban habilitál ott erkölcstanból. Utána az érseki szeminárium erkölcstantanára. 1953/54-től a teológiai fakultáson erkölcstanprofesszor. 1954-ben a lublini Katolikus Egyetem bölcsészeti karán is előadásokat tart, majd az ottani erkölcstani katedrát foglalja el.

1958. júl.4-én XII. Pius Krakkó segédpüspökévé nevezi ki. Jelmondata: „To- tus tuus“ (egészen a tiéd, ti. a Szűzanyáé). Szept. 28-án szentelik püspökké. Pásztorbotját és mellkeresztjét szülővárosától kapja ajándékba.

1962. jún. 16-ától, az érsek halála után, káptalani helynök, majd 1963. dec. 30-án VI. Pál Krakkó érsekévé teszi. 1964. márc. 8-án foglalja el érseki székét. 1967. jún. 26-án a pápa bíborossá nevezi ki.

Részt vesz a II. vatikáni zsinat ülésein, többször felszólal, és különösen a 13. lelkipásztori konstitúció kidolgozásában van nagy szerepe. Ugyancsak közreműködik a püspöki szinódusokon, 1971-től mint a főtitkári tanács tagja. 1974-ben az evangelizálás témájának egyik relátora. 1971 októberében részt vesz Rómában P. Kolbe boldoggá avatásán. Hazájában a püspökkari konferencia helyettes elnöke, az egyházi tanulmányokkal és a világiak apostolságá63