Szolgálat 42. (1979)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Dienes Valéria, a század nagy tanúja

Sőt meg is zenésítette, énekelte őket. Egyszer a Levendula utcában énekelt is belőlük. Azt mondta: a vers és a dallam egyszerre születik meg benne, írásaihoz az utóbbi években kottákat is mellékelt.

Tíz évvel ezelőtt Sándor Pál Bergson-könyvéről írt recenziómat olvasva többek között így eszmélődött (1968. ápr. 13-i levél): „Felújúltak bennem a College de France 8-as termében átélt előadások emlékei. Egyszer nemrég belerajzoltam az éjszakai írásaim közé azoknak a Bergson-óráknak szinte eszméletileg konkrétizált emlékeit, persze csak gondolatvonalakkal, belső képekkel s elbámultam, milyen élénk pszichológiai látvány lett belőle. Szinte leszedte magáról a leplet az eszmélet. Aztán minden újra elmerült. Most sok minden elmerül. Ma de. adorálni mentem s azt hittem, egy félóra leteltével kelek fel, és két órahosszat térdeltem ott. Elbámultam megint. Olyan titkos az ember. És talán az öregedésnek vannak a legdöbbenetesebb titkai. Talán így érezheti magát a talajban felbomló mag, miközben épít. Sokáig itt hagy az Isten. Hány eltávozottnak fiatal koráról már csak én tudok. Kérdezgetnek, kikérdezgetnek. Látta a Magvető Almanachjában Babitsról: .Ilyennek láttam1? És most egy Szabó Ervin emlékkönyvnek adtam az én Ervinről való emlék-emberem egynéhány vonását. És közben színről-színre Írogatom hajnalonként önmagamat . . . Hiszen abból olvastam Magának! Akkor lett így egészen a barátom. És B. Gel- lért sürgetésére írom a történelmet. (Vagy történeteimet?) És a Táncszövetség kérésére írom az „orkesztikám“ történetét. És emberek futnak be hozzám: miért gondolják, hogy válaszolni tudok nekik? Közben pedig foly a halkulás, a csendesedés. Jönnek Sándor (Rezek) írásai, jót tesz ó velük nekem. — Gondoljon rám a szentmiséiben. Boldogság nekem, hogy az oltáron megszólalt a Kánon. Ennek lélektanáról könyvet lehetne írni. Egy templomi elmélkedéssorozat végén két szín alatt vette a Krisztust az egész templom. Mindenkiben egy csepp „különvált“ vér, tehát fájdalomvér. Megtelt a templom annak lelki párázatával. Beborított mindenkit. Jézus így akarta adni.“

Aztán Vali néni így fejezi be 196'8 nagyszombatján írt leveiét: „Most elfogy a papír, elfogy a perc, és ma délután eggyel többször feltámad a Krisztus. Látja milyen „másfelé“ járok ma! Onnan beszélek ..."

Elnézést kell kérnem, hogy ezt a személyes levelet idéztem. De ebben benne van az egész Vali néni. Valóban, már „máshonnan“, szinte az örökkévalóságból szemlélte életét, emlékeit, a múltat és a jelent. Vagy inkább az örök Jelenlét jelenében szimultán élt mindent. Úgy ahogyan a „Dedans“ c. eszmélődésében is tette. — Egyik utolsó levelén csak az álí dátumként: 1977. A kissé kusza írás így kezdődik: „Drága Feri, oly régen nem írtam és most sem tudom a dátumot, mert olyan időtlenül lakom ezt a szobát, mely az enyém ..." — Még korábban, 74 őszén elküldte „Jön az Isten“ c. dalszer- zeményének kottáját, Xavéri Szt. Ferenc imájának kottájával együtt (az utóbbi Bangha fordítása): mindkettőt Bárdos Lajos dolgozta fel orgonára. Levelében ezt írta: „Ezzel a dallammal (Xavéri imája) nagyon magasrendú kvartettbe

44