Szolgálat 42. (1979)
Tanulmányok - Bernhard Häring: A bűnös világ az Egyházban
világos tudat, hogy a föld sójának, a rossz szolidaritása elleni küzdelemben az üdvösségközösség látható és hathatós jelének kell lennie. A II. vatikáni zsinat elsősorban „Az Egyház a mai világban“ c. lelkipásztori konstitúcióban és az ökumenizmusról szóló dekrétumban vette bátran fontolóra az Egyházban levő bűnös világ felrázó erejű igazságát. Félreérthetetlenül világos, hogy ismét elismerte az alapelvet: „Az Egyháznak állandóan reformra van szüksége“ — nemcsak egyéni megtérésre buzdít, hanem egyszersmind intézményes lelkiismeretvizsgálatra is. Az egyházjog mélyreható reformjának szükségességéről van szó, minden kulturális és jogi kolonializmus éles visszautasításával. Azonkívül fel kell számolni minden jogi megcsontosodást. Nemcsak az egyházi intézményekben, ahol ez csábító módja a tisztségek adományozásának és az előléptetéseknek, — hanem vonatkozik ez a tanítóhivatal gyakorlására és mindenekelőtt az evangélium jóhírének és a benne foglalt erkölcsi üzenetnek hűséges, elevenebb és időszerűbb hirdetésére. Az ószövetségi Izrael kizárólag kegyelem által volt hivatva, hogy mint hűséges szolga az egy Istenben, a mindenség Urában való hitnek látható tanúja legyen, és ezáltal kinyilvánítsa, hogy Isten előtt minden nemzet részese az üdvközösségnek. De a nép, valamint a vallási és politikai vezetők bűnei Izraelnek ezt a hivatását sokszor meghiúsították. Ahelyett, hogy minden nép előtt -.zolga és alázatos tanú lett volna, sokszor belekeveredett a nagyhatalmak összeütközéseibe, mintha a maga ura lett volna, és hagyta, hogy a környező pogány világ sürgés-forgása megmételyezze. Prófétáit meggyilkolta, és így is állandóan szaporította bűnét. Történelmének döntő órájában Júda, a papsága és egyéb befolyásos körök a bűn tetőfokára hágva elvetették Isten küldöttét, a Messiást. Ez után a megdöbbentő esemény után már nem beszélhetünk „a világ bűnéről“ anélkül, hogy a gonoszság szolidaritásának ezt a csúcspontját ne tartanánk különösképp szem előtt. Krisztus Júda vallási vezetőit (félrevezetőit) a legrosszabb értelemben vett „világinak nevezi. Magukba zárkózott, bűnös, istentelen világ. Jeruzsálem a kegyelem óráját nem akarta felismerni. Ez a bűn következményei által külsőleg is felismerhetően belevésődött az emberi történelembe. Gondoljunk csak a zsidó háború hallatlan szenvedéseire, a zsidók szívtelen szétszórására az egész világon, sok keresztény antiszemitizmusára, akik nem akarták meglátni a világ bűnében való saját részességüket és Krisztus halála, valamint a világban levő sok egyéb rossz miatt egyoldalúan a zsidókat vádolták. A bűnről szóló tanítás, amennyiben belső dinamikája a megtérésre való felhívás, nem tekinthet az ószövetségi Izrael bűnére anélkül, hogy még nagyobb megrendüléssel meg ne látná a kereszténység bűneit és azok kihatását az egész emberi történelemre. Ha Izrael bűne súlyosabb volt, mint a környező nemzeteké, mert birtokában volt a szövetség és a törvény ajándékának, akkor az Egyház bűne még sokkal végzetesebb. Ennek a kérdéskötegnek a nyitja az apostolfejedelem szavaiban rejlik: „Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az 39
