Szolgálat 42. (1979)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Megtérés és önismeret

lását keresi. Esetleg feltárul előttünk valami módon, valami alkalom kapcsán Isten igazi arca, örök jósága, akár a világ szépségének tükrében, akár egy em­bertársunk (valódi Krisztus-képmás) jóságán keresztül, akár a saját sorsunk, az ún. „véletlenek“ Istenre mutató játékában. Bármilyen élmény közvetítse a kegyelmet, hatása mégis ugyanaz: ismerd meg és fogadd el magadat, a magad igazi helyzetét. Ha az önzés vagy a gyűlölet vagy az érzékiség hajtott — döbbenj rá, meny­nyire messzire kerültél istenadta hivatásodtól. Ha a hatalomvágy és mások ki­használása volt életed vezérmotívuma, ismerd fel, mennyire lesüllyedtél azál­tal, hogy másokat megaláztál. Ha az istenkép eltorzítása elfordított az imád­ságtól, a templomtól, a vallástól, gyakorlati vagy elméleti istentagadás felé vont, döbbenj rá, hogy mennyire elszegényedtél, amikor világodból kizártad a legnagyobb Kincset: az Isten örök jóságát. Az önmagára döbbenő ember rálépett a megtérés küszöbére. De itt kell, hogy először megtorpanjon, mert ha magát igazán látja, szükségképpen elfogja az önutálat, az öngyűlölet és a kétségbeesés kísértése. Az is lehet, hogy ezen hamar túlteszi magát: eszeveszett gyorsasággal, gyökeres aszkétizmussal meg­próbál szakítani eddigi életével, önnön erejéből és egyszersmindenkorra meg akarja találni a saját erkölcsi tökéletességét. Ezek az első reakciók — kétség- beesés, vagy túlzott önbizalom és buzgóság — jelentik a megtérés folyamatá­nak legnagyobb veszélyét. Az Isten kegyelmének fényét ne próbáljuk a saját értelmünk fényével helyettesíteni. Az Isten kezdeményezését ne folytassuk önfejű, önálló, gőgös módon. Aki az első szóra hallgatott, figyelje továbbra is az Isten térítő szavát, amely ilyeneket mond: a) Ne vesd el, ne utáld önmagadat. Krisztus úgy szeretett, hogy életét adta érted. Nem eshetsz kétségbe, hiszen Isten magára vállalta sorsodat. Szeresd magadat, mert az Isten is szeret. b) önmagad igazi szeretetének iskolája mostantól fogva a másik ember el­fogadása és szeretete. Krisztus érted, mint emberért mindent megtett, veled egyesült életben-halálban. Tanuld meg az ő stílusában látni az embert, a társa­dat, azt, akivel naponta találkozol, együtt élsz. A másik is nyomorult mint te, a másik is irgalmat kap, úgy, mint te magad. Mihelyt megtanulsz megbocsátani, hinni tudsz abban is, hogy te is bocsánatot nyertél. A bocsánatot éppen ennek a hitnek aktusában nyered el. c) Az Isten maga jelen van és működik ebben a kezdődő, kitáruló, embert emberrel egybekapcsoló megbocsátásban. Légy a megbocsátás eszköze, evvel Krisztus vigasztaló jelenléte beléd költözik, és tovább árad másokra is. Az Is­ten csak úgy lehet jelen benned, hogy rajtad keresztül is másoknak ajándé­kozza magát. Az önmagára döbbenő, magától először elszörnyedő, de aztán Krisztus nyo­mán önmagát elfogadó ember elindul így a hármas szeretet útján. Először fel­fedezi, hogy Isten szeretetében örömet talál, majd rátalál a másik emberre 23

Next

/
Thumbnails
Contents