Szolgálat 41. (1979)
Az egyház szava - Neveljünk a békére! (Békevilágnapi üzenet)
AZ EGYHÁZ SZAVA NEVELJÜNK A BÉKÉRE! Részlet a Szentatya békevilágnapi üzenetéből Hogy legyőzzük a tehetetlenségnek ezt az önkéntelen érzését (amely ti. a történelem és a jelen láttán elfog: erről az 1. részben volt szó), a nevére méltó nevelés legelső feladata és jótéteménye: megtanít túllátni a közvetlenül kézzelfogható szomorú tényeken, — vagy még inkább: megtanít fölismerni az öldöklő erőszak kellős közepén is a béke halk lépteit. A békéét, amely sohasem adja fel a reményt, fáradhatatlanul gyógyítja a sebeket, fenntartja, előbbre viszi az életet. így tekintve a béke irányába való menetelés lehetségesnek és kívánatosnak, erőteljesnek és máris győzelmesnek látszik. 1. A történelem újraolvasása Mindenekelőtt tanuljuk meg újraolvasni a népek és az emberiség történetét, igazabb szerkezeti elvek szerint, mint amilyen a háborúk és forradalmak láncolata. Bizonyos, hogy a történelemben a csatazaj uralkodik. De az erőszak szünetei lehetővé tették, hogy megvalósuljanak azok a tartós kulturális művek, amelyek az emberiség becsületére válnak. Még többet is mondhatunk: Ha az ember a háborúk és forradalmak közepett is meg tudta találni a béke és a haladás tényezőit, akkor ezek valami más rendbe tartozó vágyakozásból eredtek, mint az erőszak — lelki természetű vágyakból, mint amilyen az egész emberiség közös méltóságának elismerése, egy nép lelkének és szabadságának megmentése. Ilyen törekvések jelenléte szabályozóként működött még az összeütközéseken belül is, megakadályozott jóvátehetetlen töréseket, fenntartotta a reményt, új esélyeket biztosított a békének. Ahol ezek hiányoztak vagy az erőszak érvényesülésébe fulladtak, ott szabad tere nyílt a pusztulás logikájának, és ez tartós gazdasági-kulturális hanyatlásra, sót egész civilizációk halálára vezetett. Népek felelősei, tudjátok nevelni magatokat a béke szeretetére azzal, hogy a nemzeti történelem nagyszerű lapjain kibetűzitek és megelevenítitek elődeitek példáját, akiknek dicsősége abban állt, hogy a béke gyümölcsét sarjasztották. „Boldogok a békeszerzők ..." Ma azzal járultok hozzá a békére való neveléshez, hogy a lehető legjobban kidomborítjátok az embercsaládra váró nagy békés feladatokat. Ha az emberek látják erőfeszítéseiteket, hogy elérkezzünk az emberiség közös környezetének és birtokának értelmes és szolidáris kezeléséhez, a milliókat tönkretevő nyomor megszüntetéséhez, az embercsalád egységének kifejezésére és növelésére alkalmas intézmények megszilárdításához nemzeti és világszinten, — ha mindezt látják, akkor majd fölfedezik a béke varázslatos hívását: kiengesz53
