Szolgálat 41. (1979)
Könyvszemle - L. Gilikey: Religion and the Scientific Future (Nemesszeghy E.)
kezdenénk az erdőt is: az új fogalmakban a régi emberi alapigazságokat és az embernek, mint lényegében erkölcsi lénynek feladatát a törvény és jog világában meg saját lelkiismeretével szemben. Kisebb sajtóhibák mellett a 70. oldalon valószínűleg nyomdahiba miatt zavaros pár sor, ami az angol eredetiben egyébként is jobb. Békési I. Langdon Gilkey: Religion and the Scientific Future. (Vallás és tudományos jövő.) London, SCM Press, 1970, X+195 o. Ma kétségtelenül kisebb a feszültség tudomány és vallás között, mint 4—5 évtizeddel ezelőtt. Ez főleg egy meglepő oknak köszönhető. Nem arról van szó, hogy a teológusok „mítosztalanították“ volna a vallás tanításait, és így elfogadhatóbbá tették volna őket a tudomány emberének. Ellenkezőleg: mind világosabbá válik, hogy a tudósok azok, akik tudományukról beszélve nem szabadulhatnak bizonyos .mitikus“ elemektől. Ezt a szerepet töltik be náluk bizonyos elméletek, előfeltételezések, hiedelmek. Időközben egyes filozófusok hozzákezdtek a mítoszok szerepének és rendeltetésének újraértékeléséhez. Inkább a szimbólum fogalmával hozzák kapcsolatba őket, ellentétben a klasszikus mitológia költött történeteivel. Azt is egyre jobban észrevesszük, hogy a mítoszok minden emberi ismeret szükségképpeni járulékai. Ezért melegen üdvözölhetjük Gilkey professzor könyvét, amely a mítoszok szerepét vizsgálja a tudomány, teológia és filozófia területén. Sajnos, a könyv terjedelme nem teszi lehetővé a teljes, rendszeres tanulmányozást — lényegében a szerző 1967-es New York-i egyetemi előadásainak kissé bővített kiadásáról van szó. Az első fejezet: „A tudomány befolyása a modern teológiára.“ A szerző Itt megy- győzően bizonyítja, hogy ez a befolyás igen nagy. Elsősorban a vallási igazság jellegének és jelentésének kérdéseire gondol. A 18. század geológiai és a 19. sz. biológiai haladása arra kényszerítette a teológusokat, hogy újraértelmezzenek bizonyos „bibliai tényeket“, Ez az újraértelmezés különbséget tesz az ember üdvösségét szolgáló kinyilatkoztatott igazságok meg a föld és ember fejlődésére vonatkozó tudományos adalékok között. A vallási igazságok új értelmezése szerint a teológia önálló alapja csakis a kinyilatkoztatás és a hit. Mi Istenről csak az ő saját megnyilatkozása alapján (a Szentíráson keresztül) tudhatunk meg valamit, és csak hitünkkel fogadhatjuk ezt el. Vagyis a teológiának a természettudományokhoz viszonyítva teljesen autonómnak kell lennie. — Gilkey vitatja ezt a még most is divatos magatartást, öncsalásnak tekinti. Hiszen az új teológusok írásaikban mind elfogadták a modern tudomány egyes alapelméleteit. Legvilágosabb ez hermeneutikájukban és a történeti tényeket illető relativista magatartásukban. Miközben arra törekedtek, hogy saját tudományos világnézetüktől függetlenül megszerkesszék a bibliai vallási igazság önálló építményét, nem vették észre, hogy a modern tudomány hatására egészen más nyelven, más logikával beszélnek. A második fejezet: „A tudomány vallási dimenziói“, tudomány és vallási igazság viszonyának nem könnyű kérdését tárgyalja. Gilkey ajánlata itt a következő: Ahelyett, hogy közvetlenül a tudományos elméletek következményeire alapoznánk vallási vagy teológiai ismereteket — mint Teilhard de Chardin próbálta —, inkább magát a tudományos kutatás folyamatát vizsgáljuk mélyebben. Hiszi ugyanis, hogy abban is, „mint az emberi autonómia és alkotóképesség minden kifejeződésében, a tevékenység háttereként és előfeltételeként a végső, a föltétien elemei jelennek meg“ (40). Ez az ajánlat egybevág jeles tudósok gondolataival, mint pl. a szellemtörténész Thomas Kuhn, a filozófus Polányi Mihály és Bemard Lonergan, a teológus Paul Tillich és Kari Rahner, ők a maguk módján, kétségbe vonták a természettudománynak azt a hagyományos naturalisztikus fogalmát, amely szerint a tudomány a hi,deg tárgyi tényeken alapuló személytelen tevékenység lenne, és a kísérletekkel egyetemes és végleges 92
