Szolgálat 41. (1979)

Könyvszemle - tkk-füzetek (Békési I.)

megállapítását: a hitre való nevelés, rávezetés, begyakorlás a házassági lelkipásztorkodás előfeltétele, sajátos tartalma és végső célja.

Kasper műve a rendszeres teológia és a gyakorlati lelkipásztori problémalátás értékes szintézise. Igen találónak érezzük Krátzl bécsi segédpüspök megállapítását, hogy e tárgykörben aligha találunk mélyebb és kiegyensúlyozottabb írást.

Dr. Török Jenő

NB örömmel jelezzük, hogy Walter Trobisch müve: Heiraten oder nicht? — amelyet 17. számunkban Dr. Török Jenő ismertetett, megjelent magyar nyelven. Igényelhető: Ungarische Schriftenmission. D-8 Stuttgart, Hopfauerstr. 44.

Juhász László: Bölcseleti embertan. Róma, 1978, 176 o. (tkk IV/3) — Varga Andor: Az erkölcsi élet alapjai. Róma, 1978, 150 o. (tkk IV/6)

Talán jellemző a bölcselet mai állapotára, hogy a tkk-sorozatban a teológiai jellegű könyvecskék száma lassan eléri a húszat, de a bölcselet területéről most jelennek meg az első kiadványok. Alapvető jellegű mindkét munka, azért senki sem csodálkozhatik, hogy a témák és vélemények zűrzavarában mindkét szerző a hagyomány útján halad, bár tekintettel vannak a mai állapotokra mind a feldolgozásban, mind az irodalmi tájékoztatóban.

Juhász László már a bevezetésben találóan és teljes őszinteséggel rámutat vállalkozása problémáira: „A bölcselő úgy érzi, hogy az emberről szólni a legmagasztosabb szellemi vállalkozás . . . ugyanakkor talán a legnehezebb is . . . veszélyes vállalkozás is“ (1). Miért? „Mert csak akkor válhatunk igazán önmagunkká, ha túlemelkedve a természetünkben vívódó ellentéteken, megvalósítjuk a bennünk szunnyadó álmot egy teljesebb és szebb emberiség után.“ Az emberi természet ellentéteiből kapja dinamizmusát, és éppen ezek az ellentétek sarkallják „egy teljesebb, egységesebb . . . szebb és igazabb lét megvalósítására“ (2).

Az emberi természet élettani és lélektani egységét vázolja fel a szerző a bevezető fejezetben, majd beilleszti a fejlődő embert az egyetemes fejlődés vonalába. A perszo- nalista bölcselők dinamikus — a szeretetben és a szeretet felé fejlődő — emberképével, főleg a célok arisztotelészi és lonergani elemzésével igazolja mottóját: „Szeretni annyi, mint szenvedélyesen egységre törekedni.“ A következő fejezetekben (Lényünk egysége a megismerésben — az akarati törekvésben — a szeretetben) az emberi személy útját jelzi az időben és az örökkévalóságban való beteljesedés felé. Az igazság fogalmának tisztázásánál hosszan vitatkozik a kanadai Dewart „historista" igazságfogalmával. Majd az akarat szabadsága tárgyalásánál világosan kimutatja, hogy az ember szabadságának tagadása nem nyugszik tudományos tényeken (130). A mai felszabadí- tási teológiák és törekvések világában helyesen teszi hozzá, hogy „aki az ember gazdasági felszabadulásáért tevékenyen dolgozik, legalábbis hallgatólagosan feltételezi, hogy akaratunkat anyagi természetünk csak befolyásolja, de nem determinálja“ (131).

Stiláris szempontból néha zavaró a „tehát“-tal való kapcsolások, az „egy“ névelő és az „azon“ névmás használata, de semmiképpen nem rontja le az értékes és sikeres összefoglalás értékét.

Varga Andor könyvének célját nem lehetne világosabban és pontosabban megjelölni, mint maga a szerző teszi: „Célunk nem az volt, hogy eredeti etikai rendszert alakítsunk ki, hanem hogy érthető nyelven összefoglaljuk és kifejtsük a nagy moralistáknak azt a rendszerét, amely a természetrendszer alapján áll.“ Hasonló világossággal jelzi azt is, hogy angol könyve, amelyet itt adaptál, „azokat az egyetemi hallgatókat és az akadémiai korhatáron felüli személyeket tartja szem előtt, akiket az erkölcsi élet rendszeres megvizsgálása érdekel.“ A szerző rendi főiskolákon, majd a Fordham egyetemen hosszú évekig tanított már erkölcstant. Ezért tud világosan válogatni és röviden, pontosan fogalmazni. A „norma moralitatis“ híres tételének igazolása, az annyira divatos „szituációs etika“ felülvizsgálata stb. szabatosságával is, rövid fogalmazásával is megnyugtató, szinte felüdítő hatással van az olvasóra. Mintha a sok fa mellett újra látni

91