Szolgálat 41. (1979)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Isten, a kifejezhetetlen

Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál“ (Iz 56,8-9).

Nem készíteni „faragott képet vagy hasonmást“ az Istenről (Kiv 20,4), nem ejteni ki az Isten szent nevét: ez a két parancs egy tőről fakadt. Bennük az Isten végtelen transzcendenciája, minden felülmúló méltósága, korlátlan és megfellebbezhetetlen uralma jut kifejezésre. Isten kinyilatkoztatja nevét Mózesnek, de Izrael népe ezt a nevet nem veszi szájára: ez a kettős tény egyszerre fejezi ki az Isten felfoghatatlan közelségét é s végtelen távolságát, irgalmas bizalmát é s kiszámíthatatlan uralmát, személyes kapcsolatot teremtő kinyilatkoztatását é s a kinyilatkoztatás által nem csökkenő, hanem fokozódó titokzatosságát. Hogy ezt soha el ne felejtse, Izrael népe nem vette ajkára Istene titokzatos YHWH nevét, és mi is jól tesszük, ha ebben követjük őket.

Ebből azonban távolról sem következik, hogy legjobb a Kifejezhetetlenről nem beszélni, a Megnevezhetetlent meg sem szólítani. Ellenkezőleg, Szent Ágostonnal valljuk: „Uram, senki rólad illően beszélni nem tud. De jaj nekünk, ha hallgatunk rólad.“

A szerelmesek nem győzik hangoztatni, hogy az igazi szerelem kifejezésére nincs szó. És mégis: soha véget nem érnek a szerelmi vallomások, soha el nem apad a szerelemről szóló versek, regények, elbeszélések áradata. így vannak az Istennel is azok, akik szeretik. Az a Szentírás, amely Isten szent nevét a titok és hallgatás fátylába burkolja, száz meg száz néven szólítja és ünnepli Ót.

Az Isten „váram“, „sziklám", „védőpajzsom“, „mentsváram“, „üdvösségem záloga“ (Zsolt 18,3). Az Isten „erőnk“, „támaszunk“, „Jákob Istene és a Seregek Ura“ (46,2.8). Az Isten „erős bástya“, „pajzs“, „menedék“, „szabadító“ (144,2). Az Isten „Izrael Megváltója és Szentje“ (Iz 49,7). Az Isten „az Első, aki még az utolsók közt is ugyanaz" (Iz 41,4). Ő „az alfa és az ómega, a kezdet és a vég“ (Jel 1,8), „aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható“ (Jel 1,8). „Emésztő tűz" Ö (MTörv 4,24). Ö „a dicsőség Királya“, „a Hatalmas és Erős, a harcban verhetetlen" (Zsolt 24,8). ö a „nagy Isten, föoséges Király“ (95,3). „Egyedül ő a fölséges“ (83,19). ö „a mindenség Teremtője" (Iz 45,24). „Ö az Úr és senki más" (45,5). Ö „a boldog és egyedüli uralkodó, a királyok Királya és urak Ura, aki egyedül halhatatlan, akié a dicsőség és az örök hatalom“ (Him 6,16). ő „a mi egyedül üdvözítő Istenünk“ (Júd 25).

„Egyedül ő a jó“ (Mk 10,18), „egyedül ö a bölcs“ (Róm 16,27). Ö az „örök“ (Róm 1,20), ő „a boldog“ (Him 1,11), „a remény Istene" (Róm 15,13), „a békesség és vigasztalás Istene" (15,5), „az irgalom Atyja" (2Kor 1,3), „a szeretet és béke Istene" (13,11). ö az, akit Jézus „az én Atyáménak hívott; Ö az, akit Jézus jóvoltából „mi Atyánkénak hívhatunk, ö az, akiről Szent János mindent egybefoglalóan azt hirdeti: „Az Isten szeretet“ (Un 4,16).

Ez csak egy kis ízelítő a Szentírás Istenről szóló szóáradatából. De ehhez még hozzájárul az a számtalan név és leírás, amellyel az egyházatyák, szentek

8