Szolgálat 41. (1979)
Könyvszemle - Liptay-Rózsa: Krisztus Jézus született (Farkasfalvy D.)
KÖNYVSZEMLE Liptay György—Rózsa Huba: Krisztus Jézus született. Szent István Társulat. Budapest 1978. 343 o. Remekszép kiállításban, jól szerkesztett és logikus vázlattal jelent meg először magyarul a „gyermekségevangéliumok“ (Mt 1-2 és Lk 1-2) kommentárja. A szerzők egyszerre akarták összefoglalni a legújabb és legigényesebb exegetikus eredményeket és útmutatással ellátni az igehirdető papot meg a lelki életben elmélyedni kívánó laikust, hogy ezeket az eredményeket hogyan használja. Nem csoda, hogy e kettős célt nem érték el kellő eredménnyel. Az első rész az evangéliumok és különösképpen a „gyermekségevangéliumok“ irodalmi műfajával, történeti és értelmezési problémáival foglalkozik. A második Lukács első két fejezetét, a harmadik Máté két első fejezetét vizsgálja. Mindkét szöveg szakaszonként öt szempontból kerül vizsgálat alá: a) bevezetés a szövegmagyarázathoz, b) szövegmagyarázat, c) szempontok az igehirdetéshez, d) útmutatás a gyakorlati feldolgozáshoz, e) eligazítás lelkiéletünkre. A kötet végén rövid bibliográfia és ügyes tárgymutató található. A szövegmagyarázat során érintett számos vitatott kérdésben a szerzők jegyzet nélkül foglalnak állást; sokszor nem is árulják el, hogy az általuk idézett tudományos álláspontokat még az eredeti szerzők is csak megszorításokkal és hipotetikus módon tették közzé (pl. Laurentin a „70 évhét“ azonosítását Lk 1 490 napjával, vö. 63. o.). A fejezetékben igen különféle fajtájú és színvonalú témák és gondolatmenetek kerülnek együvé. Csak egy példát említünk. A 62. o.-on az angyali megjelenések irodalmi struktúrájáról, a 68. o.-on a különféle angyalnevek héber töveiről és jelentéséről van szó (akár szerepelnek Lukácsnál vagy Máténál, akár nem), míg végül a 72. o.-on a következő kérdésekkel találja magát szembe az olvasó: „Volt-e már valaki angyal az én sorsom körül? Én tudnék-e az lenni a másik számára? Kinek? Miben?“ Véleményünk szerint az 1. rész jó összefoglalást ad a „Sancta Mater Ecclesia" (1964) instrukcióról, de ez kevéssé alkalmas arra, hogy egy ilyen tárgyú mai könyvet bevezessen. Egyrészt az akkori speciális problémák miatt íródott, másrészt az evangéliumok történetiségét általában tárgyalja, míg a gyermekségevangéliumoknál különleges kérdések merülnek fel. A fejezet végén túlságosan is azt a benyomást kapjuk, mintha az egyházi tanítóhivatal a vitás kérdéseket már jobbára eldöntötte volna (természetesen mindig a történetiség oldalán), s mindezt akkor olvassuk, amikor a történeti és exegetikai kérdések taglalására még nem került sor. Ez az elrendezés a könyvet bizonyos apologetikus, védekező hangnembe tereli. Egy másik nehézség: a „gyermekségevangéliumoknak“ mint műfajnak meghatározása úgy, mintha Máté és Lukács művét akár irodalmilag, akár műfajilag „egy kalap alatt" lehetne tárgyalni. Sokkal fontosabb lett volna a két mű (és a mögöttük álló két hagyomány) független voltának következetes tiszteletben tartása. Ehelyett lépten-nyo- mon találkozunk a „harmonizálás" törekvésével (pl. 49. o.). Sajnos a szerzők még nem ismerhették a legújabb idevágó művet, Raymond R. Brown szulpiciánus monumentális könyvét (The Birth of the Messiah, New York 1977). De már R. Laurentin idézett műve (Luc l-ll, Paris 1958) és Léon-Dufour könyve (Les évangiles et l'histoire de Jésus, Paris 1963) eléggé óvhatta volna őket ettől a veszélytől. A harmonizálás lehetetlensége a Szentírás tévedhetetlensége ellen sem érv, amennyiben elismerjük a szerzők emberi, történelmi, személyes és társadalmi kötöttségeit. A „genus mixtum“ határainak kiterjesztése tekintetében (gondolunk itt az igehirdetésre és a lelkiéletre vonatkozó részekre) persze sokszor az egyéni ízlés és a szük86
