Szolgálat 41. (1979)

Eszmék és események - Istenkeresés a mindennapi munkában (Albino Luciani)

ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK

ISTENKERESÉS A MINDENNAPI MUNKÁBAN

I. János Pál pápa velencei pátriárka korában írta ezt a cikket az „II Gazzettino“ c. lapba Josemaria Escrivá de Balaguer-ról, az „Opus Dei“ alapítójáról, akinek boldoggá avatása folyamatban van. A mozgalom ma világszerte több mint 70 000 tagot számlál, ebből mindössze 2 % a pap. A munkájukhoz szükséges papi utánpótlásról maguk gondoskodnak: 1978. aug. 15-én Spanyolországban 60 tagjukat szentelték pappá 17 különböző országból a megfelelő tanulmányok elvégzése után.

1941-ben a spanyol Victor Garcia Hoz ezt a kijelentést hallotta gyóntatójá- tól a gyónás után: Jsten a szemlélődés útjaira hívja.“ Elcsodálkozott. Mindig azt hallotta, hogy a „szemlélődés" a szentek, a misztikus élet útjait járók dolga, magas óéi, amelyet csak néhány ikiválasztott érhet el, legtöbbnyire a világtól visszahúzódottan élő emberek. „Én viszont — írja Hoz — azokban az években nős voltam, már két vagy három gyerekkel, nagyon remélve — ez később be Is teljesedett —, hogy még több is lesz, és dolgoznom kellett, hogy családomat eltartsam."

Ki volt ez a forradalmi gyóntatóatya, aki egyetlen mondattal túltette magát a hagyományos korlátokon, és a házasok elé is misztikus célokat tűzött? Josemaria Escrivá de Balaguer, a spanyol pap, aki 73 éves korában, 1975-ben Rómában halt meg. Mindenekelőtt az Opus Del alapítójaként ismeretes. Ez a mozgalom az egész világon el van terjedve, s az újságok gyakran foglalkoztak vele, csakhogy néha igen pontatlanul. Hogy valójában mik az Opus Dei tagjai és mit csinálnak, azt maga az alapító világította meg. 1967-ben kijelentette: Tagjaink „csekély arányban papok, akik azelőtt világi hivatásban dolgoztak, számos megyéspap az egész világ sok egyházmegyéjéből, és nagy sereg különböző nemzetiségű, nyelvű és származású, munkájából élő férfi és nő. Nagyobbrészt házasok, egyesek nem. Tevékenyen közreműködnek abban a fontos feladatban, hogy a társadalmat emberibbé és igazságosabbá tegyék. Embertársaikkal szorosan együtt élve végzik személyes felelősséggel napi munkájukat, megosztják másokkal a sikert és sikertelenséget. Igyekeznek teljesíteni társadalmi kötelességeiket és élni állampolgári jogaikkal. Mindezt természetes módon teszik, mint minden felelősségének tudatában levő keresztény, anélkül, hogy valami különleges emberfajtának tartanák magukat. Munkatársaik között próbálják fölfedezni a valóság mindennapos dolgaiban az isteni fényességet.“

Egyszerűbben mondva: a „mindennapos dolgok“ a munka, amit napról napra végeznünk kell; az „isteni fényesség“ a szentségre törekvő élet. Escrivá de Balaguer az evangéliummal együtt folyvást azt állította: Krisztus nemcsak azt akarja tőlünk, hogy egy kicsit legyünk jók, hanem annyira, ahogy csak telik

66