Szolgálat 41. (1979)

Az egyház szava - A Szentatya beszéde a mentorellai kegyhelyen

A SZENTATYA BESZÉDE A MENTORELLAI MÁRIA-KEGYHELYEN

1978. okt. 29.

1. A II. vatikáni zsinat kezdete óta többször volt alkalmam Rómában tartózkodni, akár a zsinati munkák, akár VI. Pál pápától kapott más feladatok miatt.

Ilyenkor gyakran meglátogattam Mentorella Mária-kegyhelyét. Ez a hegyek közt rejtőző kis hely különösképpen elbűvölt. Itt lehet sétálgatni és csodálni az olasz vidék fönséges látványát. Voltam itt pár nappal az utolsó konkláve előtt is. És ha ma ismét vissza akartam jönni, annak megvannak az okai. Most elmondom őket.

De előbb bocsánatot akarok kérni munkatársaimtól, a helyi vezetőségtől és a repülőút megszervezőitől, mert utammal eggyel több fáradságot okoztam nekik. Ugyanakkor szívből köszöntőm a szomszédos Guadagnolo minden lakosát és mindazokat, akik a többi közeli faluból gyűltek össze. Köszöntőm a kegyhely őreit, a „Feltámadás“ lengyel atyáit, és a környék papságát püspökükkel, Msgr. Guglielmo Giaquintával.

2. Azt olvassuk Szt. Lukács evangéliumában, hogy Mária az angyali üdvözlet után a hegyek közé ment, meglátogatni rokonát, Erzsébetet. Ain-Karinba érkezve, egész lelkét beieöntötte annak az éneknek szavaiba, amelyeket az Egyház mindennap fölidéz a vesperásban: „Magnificat anima mea Dominum — Magasztalja lelkem az Urat.“ Vágyódtam eljönni ide, ezek közé a hegyek közé, hogy Mária nyomain haladva elénekeljem a „Magnificat“-ot.

Ezen a helyen az ember különösképpen megnyílik Isten iránt. Messze mindentől, de ugyanakkor közel a természethez, meghitten beszélget magával Istennel. Bensejében érzi az embernek szóló személyes hívást. És neki dicsőséget kell adnia a Teremtő és Megváltó Istennek; valamiképpen az egész teremtés hangjává kell válnia, hogy annak nevében mondja el: „Magnificat.“ Hirdetnie kell „Isten hatalmas tetteit", nagy műveit, és ugyanakkor ebben az Istennel való fönséges viszonyában kifejeznie saját magát, hiszen a látható világban csak ő teheti meg.

Ez a hely római tartózkodásaim alatt nagyon segített nekem imádkozni. Ezért akartam ma is idejönni. Az imádság, amely különböző formákban kifejezi az embernek az élő Istennel való viszonyát, a pápának is első feladata és mintegy első üzenete, — mint ahogy első feltétele az Egyházban és a világban való szolgálatának is.

3. Az október 16-a óta eltelt néhány napban tekintélyes személyiségek szájából olyan szavakat hallhattam, amelyek megerősítik a modern ember lelki ébredésének tényét. Ezek a szavak — és ez jelentős — mindenekfölött világi emberek ajkáról hangzottak el, olyanokéról, akik különféle nemzetek és népek politikai életében magas hivatalokat töltenek be. Sokszor beszéltek az emberi szellem igényeiről, és hogy ezek nem alábbvalók a testieknél. Egyben jelezték, hogy szerintük elsősorban az Egyház képes ezeknek az igényeknek kielégítésére.

56