Szolgálat 41. (1979)

Az egyház szava - Neveljünk a békére! (Békevilágnapi üzenet)

koztató eszközöknek. És nagy a befolyása annak is, milyen módon fejezik ki magukat az emberek a nemzeti és nemzetközi politikai véleménycserékben és vitákban. Nemzetek felelős vezetői, nemzetközi szervezetek felelősei: tudjatok új nyelvet találni, a béke nyelvét: ez új teret nyit a békének.

3. Adjátok a béke bizonyságait

Amit a béke látomásai felszabadítanak, amit a béke nyelve szolgál, annak a békéről szóló bizonyságtételekben kell kifejeződnie. Ha ez nincs meg, akkor a születőben levő meggyőződések elillannak, és a béke nyelve hitelét gyorsan elvesztő retorikává válik. A béke munkásainak száma erősen meggyarapodhat, ha tudatára ébrednek lehetőségeiknek és felelősségüknek. A béke művelése hozza magával a békét. Szerényen, napról napra megvalósítani a békének mindazt a lehetőségét, ami módjukban áll: így jutnak el a béke kincskeresői odáig, hogy a kincs előbu-kkan és felajánlkozik nekik.

Szülők és nevelők, segítsetek a gyermekeknek és ifjaknak, hogy megtapasztalják a békét környezetük ezernyi mindennapi tényében: a családban, az iskolában, a játékban, a pajtásságban, a csoportos munkában, a sportversenyekben, a sok-sok szükséges kibékülésben és kiengesztelődésben.

Az Egyesült Nemzetektől 1979-re meghirdetett gyermekévnek föl kellene hívnia mindenki figyelmét: milyen eredeti módon járulnak hozzá maguk a gyerekek a békéhez.

Fiatalok, legyetek a béke építői. Ti mindenestül ennek a nagy közös műnek a művesei vagytok. Álljatok ellen a szomorú középszerűségben megrekedő könnyű életfelfogásnak, de annak a terméketlen erőszaknak is, amire néha fel akarnak használni önmagukkal békétlenségben élő felnőttek. Azokat az utakat kövessétek, amelyek járására érdeknélküliségetek, életörömötök, a mindent megosztás vágya sürget. Ti szívesen használjátok friss energiáitokat — amelyek nem ismerik az apriori megkülönböztetéseket — testvéri találkozásokra országhatárokon túl, az érintkezést megkönnyítő idegen nyelvek tanulására, a legkisemmizettebb országok önzetlen szolgálatára. Ti vagytok a háború első áldozatai, az megtöri lendületeteket. Ti vagytok a béke nagy esélye.

... A béke a mi művünk: bátor és egységes cselekvésünket követeli. De ettől elválaszthatatlanul és elsősorban Isten ajándéka: imádságunkat igényli. Elsősorban a keresztényeknek kell mindennap imádkozniok a békéért; nevelniük is kell erre az imára. Szívesen imádkoznak együtt Máriával, a béke királynőjével.

Azt mondom mindenkinek: keresztényeknek, hívőknek, jóakaraté embereknek: ne riadjatok vissza a béke tétjétől, ne féljetek a békére való neveléstől. A békevágy sohasem fog végképp csalódni. A szeretettől — az el nem múló szeretettől — ihletett békemunka megtermi gyümölcsét. A történelem végső szava a béke lesz.

55