Szolgálat 41. (1979)

Tanulmányok - Puskely Mária: Simone Weil

jobban kikényszerítették tiszteletemet, mint filozófiai tehetsége. Irigyeltem azt a szívet, amely az egész világért képes dobogni. Egyszer sikerült a közelébe férkőznöm. Nem tudom már, hogyan kezdődött a beszélgetés. Metsző hangon kijelentette: egyetlen dolog számít a földön: a Forradalom, amely mindenkinek enni ad! Én visszavágtam, hogy nem boldoggá kell tenni az embereket, hanem meg kell találni létük értelmét. Végigmért: Látszik, hogy maga még soha nem volt éhes!“ (Egy jó házból való úrilány emlékei).

Simone hallatlan szívóssággal ássa magát bele a filozófia kásahegyébe; diplomamunkáját Descartes-ról írja. Isten létezik, mert értelme erre következtet. Isten azonban csak filozófiai fogalom, személytelen létező. Simone-nak nincs semmiféle élménye erről a semleges létezőről. Utolsó egyetemi évében elmélyült értekezésekben elemzi Gilson, Berkeley filozófiáját, Platón gondolati rendszerét. 1931-ben szerez tanári képesítést. Most néhány évig különböző vidéki középiskolákban tanít, — rendkívüli odaadással, de talán túlzottan egyéni módszerrel, amint ezt megállapítják a szakfelügyelők. Továbbra is agnosztikus, egy időben pedig kifejezetten ateistának vallja magát. Le Puyben minden szabad idejét a bányászokkal tölti, tanítja őket matematikára, filozófiai kurzusokat ad, részt vesz a sztrájkolok felvonulásaiban, bekapcsolódik a szak- szervezeti mozgalomba. Fizetéséből csak annyit tart meg, amennyi egy munka- nélkülinek jut, a többit a rászorulóknak adja. Fizetése napján már ajtaja előtt várják pártfogoltjai.

A fiatal filozófiatanár 1934-ben egészen magára veszi a munkásélet terhét. Nyolc hónapig a Renault művek fémkohászati üzemében dolgozik marósként. Társaival egy sorban megismeri a szalagrendszer gyilkos monotóniáját, az éhséget, az elnyomást, a kiszolgáltatottságot, a munkanélküliség és létbizonytalanság állandóan fenyegető rémét. Nem intellektuális tapasztalatokat akar gyűjteni, hanem egészen „inkarnálódni“ a munka világában, elmerülni a valódi, közösségi szenvedésben. Később mégis összefoglalja tapasztalatait; a Journal d’Usine, a Gyári Napló egyike legmegdöbbentőbb írásainak. 1935- ben portugáliai utazása során egyszerre találkozik a portugál halászok kimondhatatlan nyomorával és számára érthetetlen mély vallásosságával. A kereszténységről alkotott első benyomásai a nyomor és elmaradottság légkörében születnek. Az az érzése, hogy a kereszténység az elnyomottak és rabszolgák vallása. A következő évben Barcelonába utazik, hogy a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak mellett harcoljon. Egy baleset miatt — forró olaj ömlik a lábára — hamarosan vissza kell térnie. 1937-ben Asszisziben találkozunk vele. Életében itt imádkozik először. Megragadja Szent Ferenc egyszerűsége, szegénysége, és lelkét készségesen kitárja az előtt az Ismeretlen előtt, akit Ferenc oly megbűvölten szeretett. 1938 húsvétját a solesmes-i bencéseknél tölti (mint néhány éve Edith Stein, aki ekkor már a kölni kármel nővére). Teljes önfeledtséggel merül el a soha nem hallott gregorián szépségében. „Tiszta és tökéletes örömet éreztem. Krisztus szenvedésének gondolata költözött belém.“ Egy fiatal angol egy XVII. századi misztikus költeményét nyomja kezébe. Si- mona-t megragadja a vers, elmélyülten olvassa, majd hangosan recitálja. Né47