Szolgálat 41. (1979)

Tanulmányok - Puskely Mária: Simone Weil

ellentétes nézetek pergőtüzében áll; egyesek diabolikusnak tartják — de nem vitatják el jóhiszeműségét (Charles Moeller), mások egyértelműen a testvéri szeretet vértanújaként tekintenek rá, — elismerve nézeteinek rendkívül szélsőséges voltát (Gustave Thibon). Agnosztikus, eretnek, manicheista, racionalista, misztikus — csak úgy röpködnek körülötte a sokszor nem éppen megtisztelő jelzők. „Sehol sem tudjuk őt megnyugtatóan elhelyezni“ — vallja Pilinszky is.

Nos, Simone Weil alakjának és életművének felmérésére már könyvtárnyi irodalom született; nemzetközi kollokviumok vitái, volt barátai, tanítványai, harcos- és munkatársai mondják el róla véleményüket. E megemlékezések során lassan kirajzolódik igazi emberi alakja, és fokról fokra mélyebben belepillanthatunk az igazságkeresés szenvedélyétől fűtött írásainak gazdagságába. A fiatal francia filozófus bemutatása vaskos könyvben történhetnék csak. Ezért, alkalmazkodva a megadott szűk kerethez

1. röviden vázoljuk kalandos életét,

2. jelzésszerűen bemutatjuk Simone Weil és a kereszténység kapcsolatát.*

1.

Simone Weil Párizsban született 1909. február 3-án zsidó értelmiségi családból. Apja orvos, anyja nagy műveltségű asszony. A kislány semmiféle vallásos nevelést sem kap: „Szüleim és bátyám között a legteljesebb agnoszticiz- musban nőttem fel“ — írja. Hamar kifejlődik benne a szenvedők iránti együttérzés. Az első világháború idején egy házukba vetődő katona elbeszélései felfedik előtte a lövészárkok szenvedéseit. Az ötéves kislány lemond cukoradagjáról, hogy küldjék el a katonáknak és nélkülözőknek. Az évek múltával egyre határozottabbá válik benne a vágy, hogy átadja magát a világban uralkodó szenvedésnek, hogy azonosulva a legnyomorultabbakkal egy még fel nem ismert igazság nevében küzdjön az igazságosságért. 1919-ben kezdi meg középiskolai tanulmányait a Fénelon líceumban; 192Sjben a híres Henri IV. líceumba kerül, ahol Alain, a kor egyik legkiemelkedőbb filozófiatanára tanít. Az elragadó stílusú és megnyerő magatartású filozófus, aki tisztel minden vallást, a tiszta ész misztikájához akarja elvezetni tanítványait. Simone végigelmélkedi Descartes műveit és rajongva szívja magába Alain eklektikus filozófiáját. 1928-ban a tanárképző felvételijére készül. Simone de Beauvoir így emlékezik vissza a 19 éves filozófusjelöltre:

„Simone Weil, bár az École Normale-ba készült, ugyanazokat a vizsgákat tette le a Sorbonne-on, mint én. Érdekelt, mert intelligenciájának nagy volt a híre, s különös ruhái is felhívták rá a figyelmet. Katonazubbonya zsebében a Szabad Szavak és a l’Humanité egy-egy számát gyűrte. Nagy éhínség pusztított Kínában, s azt mondják, hogy erre a hírre zokogni kezdett. Ezek a könnyek még

* Vö.: Gilbert Kahn és mások: Simone Weil. Philosophe, historienne et mystique, Aubier, Párizs, 1978, 33—53; Frangois Heidsieck, Simone Weil,'Seghers, Párizs, 1965 feldolgozza a legjobb S. W.-re vonatkozó irodalmat).

46