Szolgálat 41. (1979)

Tanulmányok - Puskely Mária: Simone Weil

lődést: .Krisztus mindenkinek abban a formában jelent meg, amely képességé­nek és üdvösségének leginkább megfelelt, amely hozzá illett.“ Ha nem lenne ilyen változás, ha minden kép már előre meg lenne határozva fizionómiájában, akkor nem lenne dialógus a történelem és a hit között, akkor a hit történelmi ereklye lenne. Ma a legtöbb művész a saját egyéni utján keresi Istent. Nincs egyfajta Krisztus-kép, amelynek az egyház elkötelezte volna magát. Ma válogatunk ab­ból, amit a művészi fantázia felajánl. Nagy lehetőség nyílik ezzel arra, hogy a Krisztus-kép a hívők szívében formálódjék ki és nyerjen a különféle vallási magatartásnak megfelelően egyedi vonásokat. De ugyanakkor azzal a problémá­val is jár az ilyen magatartás, hogy a nagy csoportok nem értik meg az egye­sek képét. Ha pedig olyan képet választunk ki, amely soknak mondjon valamit, — az a legtöbbnek nem fog mondani semmit. A kompromisszumoknak az a kö­vetkezménye, hogy sok Krisztus-képnek nincs maradandó helye a templomok­ban. — A huszadik század emberének szeme kereső szem. Ezt a magatartást legszebben az elveszett drachmát kereső asszony gesz­tusa fejezi ki (Lk 15,8-10). — Valószínűleg egyetlen helyiségben voltak akkor az emberek, állatok, szerszámok, élelmiszertartalékok. Nem volt padló, nem volt szőnyeg. S az asszony felseper mindent. Az egész szemetet. Lehajol és kutat a piszokban, míg megtalálja a drachmát. így keresi a mai ember is Istent! Az éremnek van egy másik oldala is. Lukács azt akarja mondani a példa­beszéddel: Ilyen az Isten, így keres bennünket Isten! Lehajol hozzánk. Nem fél attól, hogy bepiszkítja kezét. Keres a piszokban, míg talál. Míg megtalálja az embert, aki olyan sokat jelent számára. Ha szemünk Ót keresi, ha az emberek „feltekintenek arra, akit keresztül­szúrtak“ (Jn 19,37), akkor beáll az a fordulat, amelyről Tauler ír: „Mi, a nézők, leszünk a nézettek. Ó keresi arcunkat, ö néz a szívünkbe.“ Mert Isten, aki a régebbi időkben kevésbé volt tevékeny, mint ahogy gondolták, ma kevésbé halott, mint ahogy írják! Jézus Krisztus! Te nem világoskodó vagy, hanem a Világosság. Te nem út­jelző vagy, hanem az Út. Te nem igazi vagy, hanem az Igazság. Te nem élő vagy, hanem az Élet. Benned látom önmagamat, — ahogy vagyok. Benned lá­tom azt, — akit magamból formálhatok. „Kívánjátok az Urat és hatalmát, mindegyre keressétek arcát!“ (Zsolt 105,4) Puskely Mária SIMONE WEIL „Számomra az élet értelme: várakozás az igazságra.“ Az 1943. augusztus 24-én 34 éves korában elhunyt Simone Weil alakját és életművét az utóbbi évtizedben fokozottabban tanulmányozzák. Mindkettő az » \ 45

Next

/
Thumbnails
Contents