Szolgálat 41. (1979)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: A mai ember istenkeresése

1973.) Mintegy húsz hitetlen vallomását gyűjtötte össze a kötetben. Tudósok, politikusok, írók nyilatkoznak szabadon az Isten-kérdésről.

A drámaíró Ionesco elmondja, hogy vallásos nevelés nélkül nőtt fel, de tizenhét éves korában volt egy pillanat, amikor biztosra vette isten létét, és ez a bizonyosság túláradó örömmel töltötte el. Ez az élmény lassan eltűnt, de úgy harminc éves kora körül ismét feléledt. „Megkíséreltem akkor egészen vallásos módon élni, sőt a böjtnek adtam magam, imádkoztam, igyekeztem minél inkább isten közelében élni . . . Azt hiszem, meglehetősen messze vagy magasra jutottam. De nem elég messze, mivel egy adott pillanatban igen nagy sajnálatot éreztem a földi világ, a földi élet elvesztése miatt. Valóban az volt a benyomásom, hogy elhagyom ezt a világot. Majd a sajnálkozás olyan nagy lett, hogy elkezdtem ingadozni közötte és a világ elhagyásának akarata között, egészen addig, hogy egyszercsak a sajnálkozás volt nagyobb. Akkor úgy éreztem, hogy visszazuhantam.“ Ionesco ezt az élményét transzponálta „A kötelesség áldozatai“ c. darabjának egyik jelenetébe is.

Az ismert biológus, J. Rostand kijelenti, hogy megszállottja, „ha nem is Istennek, legalább az Isten hiányának.“ Ateizmusa se nem derűs, se nem ujjongó, se nem megelégedett. „A seb mindig újra felszakad." Élesen bírálja J. Monod szcientizmusát. A „Véletlen és szükségszerűség“ c. híres műről ezeket írja: „Jacques Monod könyve, amelyről annyit beszéltek, jól megírt, csinos könyv, de nem értem sem a lelkesedést, sem a botrányt, amit kiváltott. Ez a könyv nem hoz semmi újat filozófiai síkon. Felújítja a régi szcientista tézist, amelyet tizenkét éves koromban vallottam, csupán egy kicsit módosítja a molekuláris biológia újabb eredményeivel, mivelhogy a molekulák véletlenéről van szó. Ez nem más, mint Démokritosz vagy Darwin, vagy ami tetszik: nem hoz semmi újat.“

A strukturalista C. Lévi-Strauss az élet értelme és az istenhit kapcsolatát elemzi. „Ha azt kérdezitek tőlem, mi a létezés értelme, azt válaszolom, hogy nincs értelme." Lévi-Strauss műveiben is hangoztatja ezt, és így természetszerűen szembe kerül az emberi faj halálának gondolatával. „Ha az első emberszabású majmok négy vagy öt millió évvel ezelőtt jelentek is meg, ez nem nagy idő abban a világban, amelynek korát legalább milliárd években kell mérnünk, feltéve, hogy egyáltalán volt kezdete. Valószínű, hogy a világ nem fog mindig létezni. Tehát mindazok a problémák, amelyeket felvetünk, egy napon nem léteznek többé, minthogy nem lesz többé öntudat, amely felvesse őket.“

* * *

íme egy kis ízelítő néhány mai író és gondolkodó vallomásából. Általában ateistának vallják magukat. Egyesek nyugdtan berendezkednek ebben; filozó- fíaltag is igazolni próbálják magatartásukat. Másokban még él az eltűnt hit nosztalgiája, esetleg kínlódnak is azért, hogy többé nem tudnak hinni. Van olyan is, aki megkérdőjelezi az istenhit hasznosságát, illetve azt a problémát veti fel, hogy vajon a kereszténység nem von-e el a földi feladatoktól. A tudó28