Szolgálat 41. (1979)

Tanulmányok - Béky Gellért: „...keressék az Istent, szinte kitapogassák..."

ban, magasztos mondatokban bukkan elő ez a meglepően szép istenkép, a szó szoros értelmében a történelmi idők kezdetén! Az Upanisádok eredete ködbe- vész; a történelem előtti időkbe olvad bele.

Ki is hát ez a Valaki vagy Valami, „Aki nem mozdul bár, mégis messzire ér és mozgat mindeneket? Alakja nincs s íme, ezer meg ezer formát ölthet magára; Ö az egyetlen szilárd pont az elmúlásban, a változó világban. Túláradó Lény, maga az öröm, sőt boldogabb az örömnél is. Az értelem képtelen fölfogni Öt, pedig Általa ért; szemünk nem látja, de Benne, Általa látunk; füllel nem hallhatjuk, s mégis Általa hallja a fül a hangokat. Semmi sem abból, amit ismerünk, de az sem, amit még nem ismerünk.“3

Ö a cselekvés, az ismeret, a legfőbb Jóság, önmagában fénylő, mindenek végső célja és menedéke.3 Távolabb a legtávolabbnál, közelebb a legközelebbi- nél; ott lakik minden teremtmény szívében3 Előbb volt a teremtésnél: magától létező! Tőle van az íz és illat, de nem íz, se nem illat. Aki bízik Benne és imádja, az egész biztosan rátalál a halálban.5

A hinduizmus ősrégi, szent könyveit olvasva a héber Biblia magasztos istenleírását véljük kicsengeni a ködbe vesző régi idők hitemlékeiből. Unkénytele- nül is Izajás erőteljes, költői hasonlataira, a Teremtés Könyvének kozmikus Teremtőjére, vagy a Bölcsesség Könyvének egyik-másik fejezetére kell gondolnunk ezeknek a szövegeknek a lapozgatásánál. „Nincs párja, nincsen mása: Ö terjesztette ki az egeket, Ö erősítette meg a földet, szilárdította meg az égboltozatot, Ö teremtette a vizeket. Általa fényes a nap, ragyog az ég, öt dicsőítik az óceánok és a folyóvizek.“6

A Bahgad-Gita (7,8-11) így beszélteti Öt: Én vagyok az íz a vízben, én vagyok a föld jóillata; fény a napban meg a holdban. Én vagyok az ,OM‘ a védák- ban, a tűzben ragyogó fény, minden létező élete és a bűnbánók vezeklése.“7

2. A NAGY TAÓ

Van, kell lenni Valakinek (vagy Valaminek?), aki Létező, felfoghatatlan és tökéletes. Már az ég és a föld előtt .megvolt'. Hangtalan, alaktalan . . . Magában létező, nem változik, örök. A világ .Anyja'. Nevét nem ismerjük.8 Mélységes, kifürkészhetetlen, szüntelenül áradó sodrás; alaktalan alak és kép nélküli kép.9 Minden dolog végső forrása és teremtője: egyszerű, láthatatlan, örökkévaló némaság.

A nagy Taó mindenütt jelen van. Mindenek neki köszönhetik létüket. Neki gondja van mindegyikükre, táplálja őket, szeret mindeneket. Hagyja, hogy a maguk módján beteljesedjenek.'0 A Taó olyan, mint a víz: szerény, alázatos, szeret rejtőzködni. Maga a Jóság."

Ám ez a Taó „árny és köd“, amelyben képek rejlenek. Mélység, köd, ahol magvak rejlenek. Létük: valóság; magvuk: igazság. Az őskortól máig csak vele, általa értjük a dolgok eredetét.12 Általa szép kék az ég; a föld Általa nyugszik el békében; minden teremtmény Benne és általa él és van igazán.13 Az ember

13