Szolgálat 41. (1979)
Tanulmányok - Béky Gellért: „...keressék az Istent, szinte kitapogassák..."
a föld függvénye; a föld az ég függvénye; az ég a Taótól függ. A Taó azonban egyedül önmagának engedelmeskedik.'4 És bár a Nagy Taó áthat mindeneket és ő élteti a mindenséget, a valóságban mégis gyenge, ,suta‘, idétlen.'5 A legtökéletesebb mintha tökéletlen volna; a legnagyobb olyan, mint az üresség: bár egyenes, mégis törtnek látszik.16 A nyárspolgár, ha a Taóról hall: hiszi is, meg nem is. Az áltudósok meg hangosan kikacagják! De ha nem nevetnék ki, nem volna a Taó Taó.'7 A japán művészet (égetett csészék, edények; házak, festmények stb.) egyik jellegzetes vonása a szűkszavú, szinte csupasz egyszerűség, sőt nem egyszer egyenesen durva külső. Mintha egy félresikerült csészével volna dolgunk, s az épületet is mintha hozzá nem értő munkások építették volna. Pedig szándékosan csinálta így a mester: a felületes szemlélő legyint rá, megvetéssel illeti az ilyen, látszólag suta tárgyakat. A szakértő azonban tudja, milyen halhatatlan érték rejlik a semmitmondó, elutasító külső mögött. Úgy vagyunk kelet ritka szépségével, rejtett kincseivel is, mint a Taóvai . . . Természetesen ez nem általános szabály. A Taó ugyanakkor tud elegáns is lenni: a forma, a szépség, a rend mértéke, az inspiráció kimeríthetetlen forrása. Kelet bölcsei nála jártak iskolába; a festőket a Taó ihlette megbecsülhetetlen éitékű alkotásaikra. A kínai klasszikusok tele vannak az idevágó példákkal.18 Kína és Japán mind a mai napig a Taóvai határozza meg pl. a teaceremóniát, a virágdíszítés kifinomult művészetét. Az erényt a Taó megnyilvánulásának tartják, annak erejével magyarázzák. A kínai és japán festmények leheletszerű kontúrjai; a szinte földöntúli finomság, amely a lehető legkevesebb vonással a lehető legtöbbet képes kifejezni (vagy jobban mondva: érzékeltetni); a ki- monók utánozhatatlan színpompája; a kínai porcelán gyengéd csillogása, vagy egy zen-festmény ködösen sejtető beszédessége és számtalan ilyen és hasonló jelenség: mind, mind a láthatatlan, örök, rejtőzködő Taó mindmegannyi megnyilatkozása.19 Nincs is nagyobb áldás a nép számára, mint mikor vezetői a „Taó emberei“. Mert ha a vezetők, a fejesek tisztelnék, követnék a Taót, mindenki tisztelné őket és az ég meg a föld „mézes harmatot“ hintene az egész világra.20 Akit a Taó irányít lépteiben, az él, még ha meghal is. Neve az örökkévalóság.21 3. ATEISTA VALLÁS?! önkénytelenül a Biblia Istenére kell gondolnunk, valahányszor India és Kína istenkeresőinek, bölcseinek ilyen és hasonló kijelentéseit olvassuk. A hinduizmus is, valamint a kínaiaknak a Taón nyugvó világképe is — főleg annak klasszikus képviselőiben: Konfúciusban, Menciuszban és Lao-cuban sok tekintetben közel áll már a keresztény istenfogalomhoz. A buddhizmus már más lapra tartozik. A népszerű buddhizmusban ugyan (akárcsak a népszerű hinduizmusban, vagy még inkább a népszerű taoizmus esetében) az istenek egész panteonja tárul elénk. Ám az eredeti buddhizmusnak nincsenek .istenei1, sót az Istent se ismeri igazán. A világszerte ismert és 14
