Szolgálat 40. (1978)
Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde Péter-Pál ünnepén
AZ EGYHÁZ SZAVA VI. PÁL PÁPA BESZÉDE PÉTER PÁL ÜNNEPÉN Elhunyt Szentatyánk ebben a nyilvánosság előtt elhangzott utolsó nagy beszédében maga jellemezte tizenöt éves pápaságának vezérelveit és kiemelkedő tényeit. Ennél méltóbb összefoglalással nem búcsúzhatnánk tőle. Tisztelendő Testvéreink! Kedves fiaink és leányaink az Úrban! Ma, ezen a szentmisén, a szent apostolok, Péter és Pál alakja a szokásosnál élénkebben áll szemünk előtt. Nemcsak azért, mert az egyházi év szokott lefolyása során ma ez az ünnep kerül sorra, hanem amiatt a különös jelentőség miatt is, amit az Egyház főpásztorává való megválasztásunk 15. évfordulója hoz magával számunkra. Hiszen 80. születésnapunkon túl életünk természet adta menete földi létünk alkonya felé tart. Péter és Pál, a római egyház és a világegyház „nagy és egyenes oszlopai"! (Római Szt. Kelemen 1,5,2) Az igeistentisztelet imént hallott szavai elénk állítják a két apostolt, mélyen megragadó összefüggésben: egyfelől Péter, amint minden idők ajándékául megteszi Fülöp Cezáreájában a nagy hitvallást; másfelől Pál, aki római fogságából Timóteusra bízza küldetésének mélységes végrendeletét. Amikor most áttekintjük azt az időszakot, amelyben az Úr ránk bízta egyházát, mind a két apostol szemünk előtt lebeg. Bár Szent Péter legcsekélyebb, méltatlan utódának tartjuk magunkat, mégis erősít és hordoz életünknek döntő küszöbén a tudat, hogy Egyház és világ előtt mindig újból, fáradhatatlanul megvallottuk: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia“ (Mt 16,16). És hisszük, hogy Pállal mi is elmondhatjuk: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam" (2Tim 4,7). 1) A hit védelme Feladatunk még mindig az, mint Péteré, akinek Krisztus azt a megbízást adta, hogy erősítse meg testvéreit (Lk 22,32): szolgálni a hit igazságát, és felkínálni ezt mindazoknak, akik keresik. Utolérhetetlenül fejezi ezt ki Arany- szavú Szt. Péter: „Szent Péter, aki még mindig ősi székhelyén él és elöljár, felajánlja a keresőknek a hit igazságát“ (Levél Eutühészhez). Igen, a hit „értékesebb az aranynál“ (1 Pét 1,7), mondja Szent Péter; nem elég egyszer megkapni, hanem meg kell őrizni, nehézségek között is, „tűzben megpróbálva". Az apostolok üldöztetésben is hirdették a hitet, és saját halálukkal pecsételték meg róla tett bizonyságukat. így hasonlóvá váltak Urukhoz, Mesterükhöz, aki — mint Szt. Pál olyan szépen mondja — „Poncius Pilátus előtt jó tanúságot tett“ (1Tim 6,13). A hit tehát nem emberi spekulációból ered (vö. 2Pét 1,16), hanem az apostolok hagyták hátra „végrendeletükként", ők pedig Krisztustól 57
