Szolgálat 40. (1978)

Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde Péter-Pál ünnepén

vették, úgy, amint „látták, szemlélték és hallották“ (vő. Un 1,1-3). Ez az Egyház hite, az apostoli hit. Ez a Krisztustól kapott üzenet sértetlenül megmarad az Egyházban a Szentlélek benső támogatása erejében, a Péterre bízott különleges feladat által (hisz Krisztus imádkozott érte: „Én imádkoztam érted, nehogy meginogj hitedben“ Lk 22,32), valamint a Péterrel egységben lévő apostoli kollégium feladata által: „Aki titeket hallgat, engem hallgat“ (Lk 10,16). Péternek ez a szerepe folytatódik utódaiban; ezért kiálthattak fel a kalkedoni zsinat püspökei, hallva a Leó pápától küldött levelet: „Péter szólt Leó ajkával!“ Ennek a hitnek a magva pedig Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember. Úgy, ahogy Péter megvallotta: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia."

Kedves testvérek és nővérek, ez mozgatott bennünket fáradhatatlanul, éberen, főpapságunk 15 esztendején át. Ma elmondhatjuk: „A hitet megtartottam“: mert alázatos és egyben szilárd meggyőződésünk, hogy sohasem árultuk el „a szent igazságot“ (A.Manzoni). Hogy alátámasszuk ezt a meggyőződésünket és vigaszt nyújtsunk lelkűnknek — hiszen állandóan készülünk az igazságos Bíróval való találkozásra (2Tim 4,8) —, megemlítjük pápaságunk néhány lényeges okmányát. Ezek mintegy útszakaszoknak tekinthetők abban a szenvedéssel teli szolgálatunkban, amelyet a szeretet, a hit és az Egyház rendje érdekében gyakoroltunk. Az enciklfkák és pápai írások sorában elsőül az ECCLESIAM SUAM c.-t kell megnevezni (1964. aug. 6), amely pápaságunk kezdetén az Egyház működésének alapvonalait rajzolja meg saját területén, továbbá a különvált testvérekkel, a nemkeresztényekkel és nemhivőkkel folytatott dialógusban. Azután következett a MYSTERIUM FIDE! (1965. szept. 3.), az Oltáriszentségről szóló tanítás; a SACERDOTALIS COELIBATUS (1967. jún. 24.) arról a teljes önátadásról, amely a pap karizmája és feladata; az EVAN- GELICA TESTIFICATIO (1971. jún. 29.) a tanúságról, amelyet a szerzeteséletnek kell ma tennie Krisztus tökéletes követésével a világ előtt; a PATERNA CUM BENEVOLENTIA (1974. dec. 8.) a szentév elején az Egyházon belülii kiengesz- telődésről; a GAUDETE IN DOMINO (1975. máj. 9.) a keresztény öröm gazdag forrásáról és világalakító erejéről; és végül az EVANGELM NUNTIANDl (1975. dec. 8.), amely áttekintést kívánt nyújtani az Egyház nagyszerű és sokoldalú missziós tevékenységéről.

Mindenekelőtt azonban „hitvallásunkat“ szeretnénk emlékezetetekbe idézni, amelyet pontosan tíz éve, 1968. jún. 30-án hirdettünk ki ünnepélyesen, az egész Egyház nevében és elkötelezéséül, mint „Isten népének Credóját“. így akartuk megerősíteni és erősíteni az Egyház bitének fő ponijait, amint a legfontosabb egyetemes zsinatok hirdették. Olyan időben tettük ezt, amikor a hittel való könnyelmű kísérletezés annyi pap és hivő hitét ingatta meg, úgyhogy újból a forrásokhoz kellett fordulni. Hála Istennek, sok veszély meggyengült azóta; de az Egyház még ma is nehézségekkel küzd a tanítás és az egyházfegyelem terén. Ezek láttán ugyanolyan nyomatékkai hivatkozunk most is erre a hitvallásra, amelyet pápai tanító hivatalunk fontos rnegnyilvánulásának tekintünk. Csak Krisztusnak és az Egyháznak az atyáktól ránk hagyományozott

58