Szolgálat 40. (1978)
Eszmék és események - Levelesládánkból
télén méretekben tör ki a mai elcsigázott idegzetű emberekből. Bár ez mind a vezető bölcsességétől függ, hogy vezeti le, mert az érzelmeket fékezni kell, de nem elfojtani. A mi csoportunkban minden moderatóban játszódik le. A kérő ima sem marad el. Nagy a bizalom. Van, aki csak azért jön, hogy nagy bajához kérje a közösség imáját. A csendnek is nagy a szerepe. Sokat gondolunk Szűz Máriára, mint akit a Szentlélek teljesen elárasztott, és jelen volt az Egyház születésén. Vagy két órahosszáig tart egy ilyen imaest. Fáradtan érkezünk, de felüdülve térünk vissza. Nem egyformán kapjuk és élvezzük a Lélek ajándékait. A Szentlélek szele ott fúj, ahol akar, de nem veti meg akaratunkat, ha kívánjuk, hogy megérintsen. + Mivel itt Dél-Tirolban mindig elviselhetetlenebbé válik az olaszok és tiroliak közötti feszültség, Krisztus ígéretében bízva (Boldogok a békességese'k) megkockáztattuk a kísérletet, hogy összegyűljünk közös tapasztalatcserére és imádságra. Ez a kísérlet talán egyedülálló itt. Hiszen minden téren, iskolákban éppúgy mint az egyházi életben, istentiszteleteken szigorúan elválik a két nyelvcsoport. Csak a püspök, aki dél- tiroli, közös mindenkinek. Legtöbb társunknak először nem tetszett a kezdeményezés; de ahogy teltek a hónapok, mindig jobban ajándéknak érezték ezt a közösséget. Sokak számára ez volt az első baráti érintkezés, lehetőség évek során át ápolt előítéletek leépítésére. Vagy tizenöten jövünk így rendszeresen össze, életkorunk 16 és 72 év közötti, foglalkozásunk tarkabarka keverék: diákok és tanítók, akadémikusok és munkások, katonaszolgálatosok és titkárnők. Nagy örömünkre három idősebb mama is részt vesz. Mindig más készíti elő a találkozást. Mindent lefordítunk az olaszoknak (ez máris jókora türelmet igényel a dél-tiroliáktól!). Legtöbbnyire nálam jövünk össze. Az összejövetel lefolyása mindig más és más, de mindig van lehetőség véleménycserére és hallgatásra, imára és vidám éneklésre. Együttesünket nagy nyíltság jellemzi, hisz ez már összetételünknél fogva is adva van. Néha meghívunk olyanokat, akik tovább segítenek gondolkodásunkban, máskor magunk indulunk látogatásukra. így pl. egyszer a helybeli evangélikus pásztor járt nálunk, beszélt az egyházközségéről, diaszpóra-helyzetükről. Ezen az estén sokan először ébredtek közülünk tudatára, mit jelent egy evangélikus szórvány. Azóta néhányan már meglátogatták az evangélikus istentiszteletet, egyszerűen a közösség, a tisztelet, az egy egyház iránti vágyakozás jeléül. Egyszer egy olyan pap tudósított a munkájáról, aki kábítószerek áldozatai között dolgozik. Most egyesek közülünk segítenek neki, viszont néhányan, akiknek sikerült megmenekülniük az ördögi igézetből, a mi körünkben otthont találtak. íme néhány téma, amellyel foglalkoztunk: Roger Schutz 2. levele Isten népéhez. — Mit jelent számomra advent és karácsony? — Szentírási szövegek. — Vetítés az abortusz témájáról. — Püspökünk nagyböjti pásztorlevele. — Hogyan éltem át húsvétot? — Beszámolunk életünkről. — A keresztény közösség lényege. — Különösen értékes a gyakori életrevízió, hogy így jobban megtanuljuk tekintetbe venni az egyesek nehézségeit, elképzeléseit, ötleteit. Azután átestünk az első komoly (és mégis oly szükséges!) válságon, és hálásan megtapasztalhattuk a „feltámadást.“ Természetesen mindig van okunk valaminek a megünneplésére is. Az én feladatom — a sok találkozás ajándékával gazdagon —, hogy bírjam a feszültséget: egyfelől a maga idején szükséges ösztönzéseket adni, másfelől megtanulni várni, nagy türelemmel várni, hogy ne követeljek túl sokat, ne siessek el semmit. Várni! Valahol mélyen bizonyosságként él bennem, hogy az egyedüli fontos: mindig vetni, soha bele nem fáradni, mindig újra vetni. A növekedés az Úr dolga, csakis ő tudja megadni. Tele vagyok hálával, hogy annyi mindent tanulhattam, sokszor éppen legfiatalabb és legcsendesebb résztvevőinktől. Ajkamra tolul az ének, amit annyiszor énekeltünk: „Jubilate Deo!“ + — A Zsinat kimondta, hogy a szentmisét megújított alakban kell mondani. Több hittestvéremmel beszéltem azóta, mind hivő, gyakorló katolikusokkal, és meg kellett 92
