Szolgálat 40. (1978)

Tanulmányok - Sántha Máté: Karl Leisner, a diakónus

hatja az áldozatot értetek. Ó! köszönöm nektek, hogy papi vezetőtök lehetek, már most köszönöm. Köszönöm Istennek, minden ifjúi erő ajándékozójának, a hivatás nagy kegyelmét.

Most teljes lendületével befelé fordul, ki akarja faragni magából — a bam- bergi dóm lovasának mintájára — „azt az igazi emberképet, amely a mélységben dörömböl, kopog és végül is napfényre kívánkozik. . . . Kezembe veszem lelkemet, életemet, sorsomat, és úrrá akarok lenni rajta: bátran, híven és szerényen. Isten szólítása dörög lelkembe: Ébredj, gondolkodj, meg tudod tenni, ha én megadom a kegyelmet, gazdagon, túláradóan, és ha te akarod és vele tartasz.“ Jellemző módon a természet és kegyelem viszonya, összhangja foglalkoztatja kispapéveiben legmélyebben. Schmaus professzornak erről készít dolgozatot: „A növekedés értelme és titka az életben, a természet és a kegyelem az emberben.“ Most már érti, hogy az isteni életet, a kegyelemben való megállapodást „ki kell imádkozni, ki kell harcolni, meg kell szenvedni.“ „Jézus Krisztus fiatalságomban .szenvedélyem' volt — és most, így remélem, egyetlen nagy szerelmem lett és marad.“

1936/37-ben Freiburg/Breisgauban folytatja tanulmányait. Télen át egy megbetegedett kurzustársa helyett házitanítóként működik egy sokgyermekes, jó katolikus családnál. Mélyen hat rá az eszményien szép családi élet, a karácsony meleg légköre. Előtte dec. 6-án mint Mikulás megy egy gyerekcsapathoz. „Ó ezek a gyermekszemek! Hogy felzaklatnak! Karácsony! Meg tudsz lenni család nélkül?“ Az egyik lány iránt ébredő szerelem zavarba hozza hivatása felől. A „Háromszor Csodálatos Anya" előtt (Mater tér admirabilis: a Schön- statt-mozgalom kápolnájának kegyképe; Károly középiskolás korában lelkigyakorlatot végzett ott, és élete végéig a mozgalom szelleméhez tartozónak vallotta magát) önti ki szívét: „Ha pappá kell lennem, hát add tudtomra, és eszközöld ki nekem az erőt, hogy legyőzzem magam. Ha rossz pap lennék, akkor gondoskodj róla, hogy előbb meghaljak.“ Azután a veleszületett egyenességgel mindent feltár elöljárójának. A tapasztalt pap megnyugtatja. És lassan kezdi érteni, hogy a kegyelem itt is a természetre épít, megsejti a Krisztussal való szeretetközösség titkát. „Nyugtalan szívem tele izzó szeretettel minden ember iránt, és rajtuk keresztül, rajtuk túl és bennük Isten, az örök Három-Egy iránt.“

1937 áprilisától szeptember végéig munkaszolgálatát (RAD: Reichsarbeitsdienst) kell letöltenie. A légkör persze sem politikailag, sem erkölcsileg nem kedvező a fiatal kispapnak. De mint igénytelen és jó munkaerő ott is megbecsülést vív ki. Hitét, életfelfogását megalkuvás nélkül vallja és terjeszti. Az utolsó hónapokban igen kellemetlen terepen dolgoznak: egy mocsárvidék kiszárításán, térdig érő vízben. Amikor végre hazamehet, keserves meglepetés várja. Szept. 29-én éppen a félhetes miséről jön haza, amikor a Gestapo emberei megjelennek házkutatásra. 1/4 8-tól 1/2 11-ig mindent feldúlnak, és zsákmányul magukkal viszik az ő és öccse naplóit. „Keserű könnyek között írtam ezt le. Mérhetetlenül szomorú vagyok emiatt az élmény miatt. Amit Istennel

51