Szolgálat 40. (1978)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: A papságra készülők lelki nevelése

ványait. Az elsőség nem uralkodásra, hanem a többiek szolgálatára kötelez (Lk 22,24-26).

Mit jelent és mit okoz tehát a papi rend szentségében kapott „eltörölhetet- len jegy“? Krisztus olyan gyökeres módon „veszi birtokba“ a pap személyét, hogy szentségi működése Krisztus működésének kifejezőjévé és eszközévé válik. Szent Ágoston szavait kibővítve: akár Péter, akár Júdás keresztel, misézik, vagy oldoz fel bűneink alól, végső fokon mindig Krisztus keresztel, Krisztus mutatja be áldozatát és Krisztus bocsátja meg bűneinket. Ezért a szentségi működés hatékonysága nem függ a pap egyéni életszentségétől. Ez a tény azonban nem szolgálhat ürügyül a pap számára, hogy elkerülje a Krisztushoz hasonulás személyes küzdelmét. Hiszen a szentségi karakter csak papi hatékonyságának legalsó fokát biztosítja: annyit, amennyi elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy Krisztus a papság bűnei ellenére is jelen maradhasson és működhessen Egyházában. Ahhoz azonban, hogy a pap az evangéliumot hirdethesse, hogy a hívőket testvéri közösségbe gyűjtse össze, feltétlenül szüksége van a személyes hitre és a Krisztus szeretetében való növekedésre.

A szentségi karakter nemcsak egyszer s mindenkorra adott valóság a pap lelkében, hanem állandó felhívás a növekedésre. A papnak nemcsak szentségi működésén, nem is csak papi munkája egészén keresztül kell Krisztus megváltását közvetítenie. Küldetése járja át egész életét és egzisztenciáját. Amint Krisztus küldetése sem egy meghatározott „munka“ elvégzését jelentette, hanem átfogta egész személyes valóságát, életét és halálát. Jézus személyének legmélyebb jellemzője, hogy ő az Atya küldötte- Percről percre Atyja akaratának teljesítéséből élt. Ezért a pap nem foghatja fel úgy hivatását, mint sok más értelmiségi dolgozó a saját munkáját. A legtöbb jó hivatalnok a munkaidő alatt lelkiismeretesen dolgozik, de záróra után nyugodtan visszavonul magánéletébe. Természetesen minden papnak szüksége van kikapcsolódásra. Időről időre e! kell hagynia híveit, hogy felfrissüljön, távlatot és új erőt szerezzen munkájához. Azonban nyaralás közben, vagy barátai körében is pap marad. Nemcsak arra gondolunk, hogy akkor is megtartja a cölibátust, amikor hívei nem látják; hanem arra is, hogy örömét és bánatát, Istenhez és emberekhez való kapcsolatát egyre inkább áthatja Krisztustól kapott küldetése. Az emberek üdvösségéért, Krisztus ügyéért él; erről sohasem tud egészen megfeledkezni. Úgy, mint az édesanya, akinek neveletlen gyermekei vannak. Akkor is, ha gyermekeitől távol van, szíve gondja állandóan hozzájuk kapcsolja.*

Nagy kísértése a papnak, hogy önmagát egyszerűen azonosítsa papságával. Ezért igen fontos, hogy nagy tiszteletet érezzen saját papsága iránt. Amint egy szentéletű spirituális mondotta: le tudjon térdelni saját papsága előtt. A mély tisztelet papságunk iránt ugyanis megkívánja a személyünk és papi tiszEbből azonban nem következik, hogy minden papnak ideje legnagyobb részében közvetlen papi munkát kell végeznie. A paptanár vagy munkáspap ideje túlnyomó részét „profán“ munkában tölti. Mégis hite, imádsága és szeretete révén az Istenhez és az emberekhez való kapcsolatában igazi papi egzisztenciát valósíthat meg.

31