Szolgálat 40. (1978)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: A papságra készülők lelki nevelése
körleveleket írtak, tanulmányokat kezdeményeztek a papi ideál és a papnevelés megújításáról. Alkalmazták országaikra a II. vatikáni zsinat és a római nevelésügyi kongregáció irányelveit. A legtöbb szemináriumban — változó sikerrel — meg is próbálták a nevelés új formáinak kialakítását. A jelen cikkben nem célom, hogy a lelki nevelés egész problémakörét felvázoljam. Elsősorban az elvi alapok átgondolását tartottam fontosnak; ettől függ sok gyakorlati probléma megoldása is. Ezért elsősorban azt keresem, hogy kellene a lelki nevelést a szemináriumi képzés egészébe integrálni; majd összefoglalom a papi szüzességi ideál teológiai alapjait; végül a lelki fejlődés folyamatát és néhány fontos összetevőjét igyekszem megvilágítani.* I. Lelki nevelés a teológiai és lelkipásztori képzés egészében. A lelki nevelés nem lehet kizárólag a spirituálisnak és az aszkétika-misztika tanárának a feladata. A szemináriumi képzés egészének kell pozitívan formálnia a papnövendék lelkiéletét. Ha a teológia nem táplálja a lelkiéletet, ha a lelkipásztori képzés nem mutatja meg, hogyan szenteli meg a papot papi munkája, akkor a lelki nevelés erőtlenné és egyoldalúvá sorvad; nem alakítja a szeminarista egész személyiségét. A teológiatanítás nem azzal termékenyíti meg a lelkiéletet, hogy az értelmi elemzés pontosságát és teljességét elhanyagolva, állandó lelki buzdításokkal rohamozza meg a szeminaristát. Nem szabad elmosni a teológia és a prédikáció közötti különbséget. Éppen a keresztény misztérium teljességének bemutatására törekvő, szigorúan tudományos teológia segíti közvetve a leghatékonyabban a lelkiéletet azzal, hogy minden dogmatikai tárgyon belül világossá teszi az egy isteni üdvösségterv végső célját. Ez a cél az ember testi és lelki, egyéni és közösségi átformálódása Krisztusba, hogy Krisztusban egymást meg* Cikkemben főként a következő műveket használtam fel: Lumen Gentium, Presbyterorum Ordinis a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiból As One Who Serves. Reflections on the Pastoral Ministry of Priests in the United States. Prepared for the Bishops' Committee on Priestly Life and 'Ministry of the National Conference of Catholic Bishops, Washington, U. S. C. C., 1977. de Bovis, A., „Le Presbytérat, sa nature et sa mission d'aprés le Concile Vatican II": Nouvelle Revue Théologique (1967 december). A Guide to Formation in Priestly Celibacy, by the Sacred Congregation for Catholic Education, Washington, U. S. C. C., 1974. Ratzinger, J., „Zur Frage nach dem Sinn des priesterlichen Dienstes": Geist und Leben (1968, október). Schreiben der deutschen Bischöfe über das priesterliche Amt. Eine biblische-dogma- tische Handreichung, Trier, Paulinus V., 1969. Spiritual Renewal of the American Priesthood, edited by E. E. Larkin & G. T. Broccolo, Washington, U. S. C. C., 1973. , Steinmetz, F. J., „Priesterausbildung und Spiritualität“: Geist und Leben (1976, február). 28
