Szolgálat 40. (1978)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: A papságra készülők lelki nevelése

ismerve és szeretve, egy Testként egy Lélekben dicsőítse az Atyát. Mindez már itt a földön, a bitben elrejtve, de valóságosan elkezdődik. Az egyes hitigazságok ennek az egységes isteni tervnek a különböző mozzanatait világítják meg. így ad a dogmatika perspektívát, elméleti megalapozást a lelkiélet számára.

A morális teológia is hozzájárulhat a lelki neveléshez, ha rendszerünket nem a tízparancsolatra vagy elvont erénytanra, hanem Krisztus követésére építjük fel, és erkölcsi kategóriáinkat az újszövetségi tanítás alapján megújítjuk.

A szentírásmagyarázat sem rekedhet meg a történeti és irodalomkritikai problémák tárgyalásánál. Miután minden szükséges tudományos eszköz igény- bevételével a lehetőség szerint pontosan megfogalmaztuk a szöveg betű szerinti (íitterális) értelmét, ezt a teljes Krisztus-misztérium összefüggésében kell tovább vizsgálnunk. Csak akkor értjük meg, hogyan vonatkozik a szöveg ránk is, ti. amennyiben mi is Krisztus misztériumához tartozunk. Ekkor válhat az elmélkedésben a szentírási szöveg életet alakító Isteni Szóvá.

Egyrészt tehát a teológia segíti a lelkiéletet. Másrészt azonban a lelkiélet fejlődése kedvezően befolyásolja a teológiai elmélyülést. A teológiai megértés ugyanis nemcsak az értelem logikai funkcióitól, hanem a hit növekedésétől is függ. A hit által bennünk élő, a hitben „megízlelt“ Krisztus valósága helyes útra terelheti és elmélyítheti a szigorúan tudományos vizsgálódást. A hit növekedése nélkül a teológiai kutatás könnyen holtvágányra jut: az értelem előítéletei megnehezítik a megszokott emberi kategóriák áttörését és a misztériumnak jobban megfelelő teológiai elmélet kialakítását. Amint az egzakt tudományokban a közvetlen meglátás vagy intuíció új és csak később igazolható tudományos felfedezésekhez vezet, hasonlóképpen a hit intuíciója is sokszor előtte jár és világosságul szolgál a lépésről lépésre haladó teológiai kutatásnak.

A lelkipásztori képzés Is szoros kapcsolatban áll a lelki neveléssel. A papnövendéknek arra kell készülnie, hogy lelkiélete és papi munkája egészen átjárja egymást. Nemcsak arra van szükség, hogy „ájtatossági gyakorlataival“ (pl. elmélkedés, szentségimádás) „feltöltse“ lelki energiakészletét. Hiszen a pap legmagánosabb elmélkedésében sem lehet magánember. Papi küldetése, a lelkek iránti szeretete át kell hogy hassa egész Istenhez való kapcsolatát. Másrészt nemcsak egyéni lelki gyakorlatain, hanem éppen papi munkáján keresztül ő maga is megszentelődik. Munkájában újra meg újra megtapasztalja, hogy nemcsak ő „dolgozik“, hanem Krisztus életre keltő és megszentelő munkáját közvetíti. Azt is egyre inkább megérti, hogy Krisztus a pap egész személyét bele akarja vonni megszentelő munkájába. A szentségi történésben a papnak személyesen kell részt vennie; a szentségi imádságok egyre inkább az ő személyes imádságának kifejezőivé kell, hogy váljanak.

29