Szolgálat 40. (1978)
Tanulmányok - Gilbert Greshake: „Külső“ kegyelem
villant meg számunkra valamit önmagából, Mert köztünk vannak az 'istenmódra élő emberek, csak figyelnünk kell rájuk, és igyekeznünk kell ellesni titkukat. Az általam ismertek közül talán leginkább János bácsi, a kádársegéd, gyermek- és ifjúkorom atyai barátja volt a kegyelem fia. Általa és benne ismertem meg például a teremtő Istent. Élvezet volt nézni, amikor dolgozott. De a legszebb az volt, amikor elkészült egy-egy hordó, és tüstént megforgatta maga előtt, félkézzel, figyelő tekintettel, „és látta, hogy jó“. Szemében ilyenkor ott ragyogott a lelke. Bárki kiolvashatta belőle, mennyire szereti a munkát, az anyagot, az elkészült művet és azokat, akiknek a hordó készült, a szőlősgazdákat. Valahányszor a biblia első lapját olvasom, mindig rá emlékezem, de a teremtő Isten iránt melegszik fel a lelkem, mert ő élt és ő nyilatkoztatta ki magát János bácsiban. És hogyan tudott étkezni! Forgácslángon melegített lábas-kájából kanalazta egyszerű ételét, bakra fektetett deszkalapon, és úgy evett, mint egy isten. Nem mint egy az olimpusziak közül, hanem mint az igazi, a Názáreti Ács. Keze mozdulata, rágása-nyelése áhítatos istendicséret volt, a test megdicsóült át- istenülése. Betegesen étvágytalan kishúgom mindig kért az ételéből. Benne ismertem meg Isten alázatát is. Kimagaslóan jobb szakember volt társainál, mégis egy volt közülük. Még a tekintete, a szava árnyalata sem árulta el, hogy többnek tartotta volna magát náluk. A pár pengővel nagyobb hetifizetést is mintha szégyenkezve dugta volna zsebre. Pedig két hordót, két remekművet hozott létre, míg más egyet összefabrikált. lzajás olvasásakor, annál a részletnél, hogy Isten — akit férfi alakban képzelünk el — anyaként, ölben becéz minket, szintén János bácsi jut eszembe. Ez az isteni jóság sugárzott belőle, amikor sok-sok éven át ápolta magatehetetlenné vált anyósát. Ha gyermekkorában az anyja ápolja, akkor sem lett volna része ennyi gyöngédségben és figyelmességben szegény öregnek. Szenvedni is tudott. Egyszer a szekerce megcsúszott a nagyon kemény és nagyon göcsörtös dongafán, bevágta és megfertőzte a lábát. Kilencszer operálták emiatt. Hosszú-hosszú ideig feküdt. Olyan volt az ágyhoz szegezve, mint Jézus a kereszten. Boldog vagyok, hogy ismertem. Többet tanultam tőle a kegyelem titkáról, mint megannyi könyvből vagy lelkes igehirdetésből. A szentek köztünk élnek. Mindenki jól teszi, ha figyel rájuk. Gisbert Greshake „KÜLSŐ“ KEGYELEM Az utóbbi évtizedekben mindig mélyebben megértjük, mi a „külső“ kegyelem. Ágoston óta a nyugati kegyelemtan előterében a „belső“ kegyelem állt, ti. a Szentléleknek Isten adta belső ereje az ember belső átformálására és megszentelésére. 2 17
