Szolgálat 40. (1978)

Tanulmányok - Csőgl János: A kegyelem a mindennapokban

mességre gondolt, hanem Isten országának befogadására: „Aki nem úgy fogadja be Isten országát, mint a gyermek . . . “ Isten országa pedig ő maga, az emberré lett Isten. Az istengyermeki magatartás nem a kisfiús vagy kislányos szófogadás, hanem az azonosulás Istennel.

Az ember nem azért születik apa és anya gyermekének, hogy örökké szót fogadjon, hanem hogy egyszer feltámadjon benne az apja, az anyja, hogy azonosuljon szüleivel. A keresztségben sem azért születtünk újjá, Isten gyermekévé, hogy csupán Atyánk parancsainak engedelmeskedjünk, hanem hogy képesek legyünk azonosulni Istennel. Mondjuk ki bátran az egyházatyákkal: hogy valamiképpen istenné legyünk.

A kegyelem titka éppen ez: isteni minőségű emberré tesz. Olyan valakivé, aki tud azonosulni Istennel a maga életvezetésében, a mindennapok minden helyzetében és feladatában. Kegyelmi életet élni ezek szerint annyi, mint elvállalni istenivé lett önmagunkat, és napról napra tökéletesebben istenné lenni. A keresztény életprogram Szent Pál szerint a Krisztusba öltözködés. A János-evangélium még frappánsabban fejezi ki: az Atya Jézusban él, Jézus pedig bennünk.

Nem volt rossz pszichológus a paradicsomelbeszélés kígyója. Olyasmit súgott az ember fülébe, amitől lángra gyűlt, mert szíve legmélyebb vágyát érintette: „Istenné lehetsz!“ Kár, hogy mi egyértelműen kísértésnek érezzük ezt a felszólítást. Pedig istenné válni csak akkor bűnös óhaj, ha ezt az Úrral való rivalizálás szellemében és a magunk kenyerén próbálgatjuk, ha önimádó magatartást értünk rajta. De nem bűn, hanem éppen az üdvösség útja, úgy lenni istenné, hogy azonosulunk az Egyetlennel.

Milyen gyakran nevezzük az embert istenarcú lénynek! Valóban, annak teremtett bennünket Atyánk. Jézus pedig nem azért jött, hogy az istenarcút csupán engedelmességre képes szolgává silányítsa. A megváltás célja egyrészt éppen az, hogy segítse helyreállítani önmagunkban ezt a természetünkkel adott, de bűnnel megrongált istenarcot: ám a főcél tovább megy ennél. Húsvét titka Isten belső életében, legbensőbb istentermészetében részesített minket. A keresztség kegyelme az, hogy istenné tesz, és belső képességet ad arra. hogy úgy éljünk ebben a világban, ahogyan az emberré lett Isten élt.

A kegyelem nem statikus valami, hanem roppant dinamikát hordoz. Nemcsak istenivé tesz, hanem igazi — bár titokzatos, természetfeletti — életerőt ad istenmódra élni az emberéletet. Éppen ezért hiányos az az elképzelés, amelyet a kegyelem és a mindennapi tettek viszonyáról a tudatunkban hordunk. Csak arra szoktunk gondolni, hogy a kegyelem egyrészt mennyei valutává nemesíti aprópénznyi cselekedeteinket, másrészt meg a jótettek növelik lelkűnkben az égben boldogságra beváltható kegyelmet. Ez mind igaz, de a leglényegesebb mégis az, hogy a kegyelem tesz belsőleg egyáltalán képessé arra, hogy természetfeletti, tehát égi dicsőségre érdemes életet tudunk élni.

Ne a segítő kegyelemre gondoljunk most, amely kívü'lről segít üdvös cselekedetekhez és magatartáshoz! A szentté tevő kegyelem nemcsak meg14