Szolgálat 39. (1978)
Könyvszemle - Jegyzetek az új magyar bibliafordításokról (Farkasfalvy Dénes)
KÖNYVSZEMLE JEGYZETEK AZ ÚJ MAGYAR BIBLIAFORDÍTÁSOKRÓL Az elmúlt két évtized valószínűleg több bibliafordítást látott megszületni, mint az azt megelőző ötven év. Csak angol nyelven tíz év leforgása alatt három teljes új Szentírás jelent meg. Az egyházi tekintély már a Zsinat előtt előmozdította a szentírásfordítások modernizálásának gondolatát. Még 1945-ben XII. Piusz pápa tekintélyével új zsoltárfordítás jelent meg P. Augustinus Bea tollából. Miután ez a fordítás nem nyerte meg a szak- közvélemény tetszését, a római San Girolamo apátság bencései készítették el az új Vulgáta („Neovulgáta“) zsoltároskönyvét, amely most már minden római liturgikus szövegkiadványban mint hivatalos szöveg szerepel. A zsinat óta pedig rendszeresen folyik a Vulgáta szövegének átdolgozása a modern bibliatudomány eredményei szerint. Magyar nyelven is már korán megtörténtek az első lépések egy új szentírásfordítás megalkotása felé. Elsőként Békés Gellért és Dallos Patrik Újszövetség-ét kell megemlítenünk. Amikor első kiadása 1950-ben megjelent, gördülékeny mai magyarságával, az akkori teológiai és exegetikai eredmények színvonalán rendkívüli sikerre tett szert. Nagy előnyére szolgált, hogy előre átgondolt fordítói elvek alapján készült, és minden fordítói dilemmát egységesen, a már meghatározott célok szerint tudott eldönteni. Sajnálatos, hogy több „nagyvonalú“ dicséretet, mint részletekbe menő kritikát kapott, és az újabb és újabb kiadásokban sem a jegyzetek teológiai elmélyítésére, sem alapos lektorálásra (a kisebb-nagyobb elnézések és becsúszott hibák kijavítására) nem került sor. Mindenesetre amikor 1968-ban megjelent a Szent István Társulat Új- szövetségi Szentírása, az új mű világosan magán viselte a Békés-Dallos fordítás nyomait. Szerencsére nem kellett soká várni, amíg a Szent István Társulat ószövetségi fordítása is elkészült. 1973-ban végre megjelent az első magyar katolikus biblia, amely tudatosan és elvi alapon az eredeti nyelvek (görög és héber) alapján és nem a Vulgáta szerint készült. 1975-ben a magyar reformátusok között is történelmi lépésre került sor. A már klasszikussá vált Károli-biblia helyett új, modern nyelvezetű szentírás került kiadásra. E két új teljes bibliafordítás bő anyagot szolgáltat arra, hogy a szentírásfordítás különleges problémáit szemügyre vegyük, és egyben hozzájáruljunk az új fordítások kiértékeléséhez is. 1) A szentírásfordítás nehézségei Régi szöveget, gyökerében idegen nyelvi szerkezeteket, alapvetően eltérő irodalmi formákat, egy másfajta kultúrkör és gondolkodásmód termékét egy holt nyelvről mai élő nyelvre lefordítani rendkívül nehéz. A fordítás rendszerint csak számos szakértő bevonásával jöhet létre. Fontos tehát a résztvevők összeműködésének megszervezése és a közös tudományos munka vezetése. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a munka menetét tudományos és esztétikai kritika kísérje. A két új magyar biblia összehasonlítása azt mutatja, hogy a református Bibliatanáos sokkal nagyobb összmunkát tudott elérni, mint a Szent István Társulat fordítói. Ennek következtében csak a részleteket lehet igazán alapos kritikai munkában kiértékelni; az egyes fordítók műveinek nyelvi, exegetikai vagy tudományos összehangolására nem igen került sor. így például 6 8J
